Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 9.
Mit akart mondani? Vajon mit akart mondani? mondá Góg Ferencz, mintha visszhangot adna Sándor lelki töprengésére.
Hagyjuk így. Muszáj, mert nem tudjuk megcsinálni. Ha nem volna ilyen szép ez a vidék... és ennyire dús... A blúz kedvéért nem vághatom le a melleimet... Nem bizony! Szóval... Szóval, azt akarod mondani, hogyha nem volnék ilyen nagymellű, meg tudnád csinálni a blúzt is. Ilyen szamarat nem mondok. Csak gondolod... Nem is gondolom. Van nekem szemem és tudom, hogy mi a szép. Mi?
Mást akarok mondani, mi méltóságodra talán meglepő lesz, de jónak látom tudatni. Mi az? kérdé látható nyugtalansággal Eszthey. Hogy Pármai Teodózia kisasszony körülbelül menyasszony. Eszthey csakugyan meg volt lepetve, de nem gyanítván, mi következik meg, egykedvűen mondá: Ennek örülök! És hol van ő jelenleg, itt a fővárosban?
Te izé... fiú... was soll i sagen... hogy is mondjam?... dunnyogta maga elé, állandó mosolyra húzódó szájjal, miközben egyre szaporábban fújta ki vérpirosra tüzesedett ajkai közül a levegőt mit is akarok mondani? A furcsa grimace-okon, amiket vágott, akaratlanul is mulatnom kellett. Jóideje nem produkálta ezeket a mókusszerű fintorgatasokat, elszoktam tőlük.
Királynak ország szegény embernek alig egy tenyér. De ez a tenyérnyi birtok semmivel sem csekélyebb értékünk, mint bármely hatalmas királynak az ő országa. Ezt persze nem én mondom, hanem nagytiszteletű Herepei uram szokta mondani vasárnaponkint a templomunk szószékéről. Vajjon megszabadult-e már a nagytiszteletű úr a zsábájától?
A méltóságos asszony mosolygott. Mintha a nagy hatalom tetszett volna neki, ami alatt összegörnyed az efféle népség. Gőgös és száraz maradt a hangja, pedig egy kis szívességet akart belevegyíteni. Sehogy se ment. Mikor azt mondta a leánynak, hogy üljön le, az is inkább parancs volt, mint szives kinálás. Nincs szó most ilyesmiről, kezdte egyebet akarok mondani.
A férje odaszólt neki: halgass az Istenért a többi pedig nem tudta, hogy mihez kezdjen. A pénztáros boszankodva hátat fordított az egésznek és bement az irodájába. A főnök mégis akart valamit mondani, megsajnálta a szegény asszonyt. A gyerekre mutatott, intim igyekezett lenni: Ma egy kicsit haragos a kis fiu, ugy látszik.
Én annak a nagy tábornak a katonája vagyok; mióta eszemet tudom, mindig adósságból éltem, új adóssággal fizettem ki a régit és menekültem a hitelezők elől. Te sokkal okosabb pályát választottál és ahhoz a kisebbik táborhoz csatlakoztál. Kövesse mindenik a maga végzetét: én csinálok adósságot, te csinálj adósokat. Azt akarod mondani, hogy uzsorával szereztem a pénzemet?
De legvigabb volt Patakon a Somlyó-hegyen, Palóczy Mátyás nádor szőlejében. Az agg nádor részt nem vehetett a szüret örömeiben, őt az ország dolgai máshol tartóztatták. Nem lehet mondani, hogy Agata leánya is egész kedvében lett volna.
Hagyjuk az öreg asszonyt aludni, mondá halkan, ő úgy sem tudna praktikus véleményt mondani, s reá nézve jobb, ha csak örömeinkben osztozik, nem pedig bajainkban. De nekünk tennünk kell valamit, hogy megmentsük Sándort. Mind a két testvér a legerősebb szavakkal rosszalta Sándor méltatlan szenvedélyét.
A Nap Szava
Mások Keresik