United States or Bolivia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ha mosolyogva ment el mellette egy munkás, gyanakodva nézett utána s ugy fürkészte az embereket, mintha a lelkükbe akarna látni. Ez nyomta is szegény fejét nagyon, olyan volt, mintha mindig fáradt lenne. Azt is hitte, hogy megvetik.
Mindig rossz kedvű, de rendesen csöndes és nem okoz semmiféle zajt, vagy alkalmatlanságot a szomszédságban. Ki az a Zsófi, kire úgy látszik haragszik? Valószínűleg az előbbi lakó? Igen! azért haragszik rá, mert alig hogy behordozkodott ide, ismét mindjárt elment, s minden ok nélkül hagyta el a szobát... Mi is sajnáltuk, mert minden házi munkában segítségünkre volt.
Különben itt maradsz te, s ha valaha szükség lesz reám, mindig ide szólíthatsz. Ezalatt fölértek az emeletre. A plébános az ebédlőbe ment, hol a kanonok jelentékeny villás reggelivel erősítette magát a nehány órai kocsizásra. Boglár Kálmán leányának szobájába sietett. Klárát meglepte és elszomorította atyjának szándéka.
Hozzá még szakállt is viselt, minthogy a pusztán bajos lett volna rendesen beretválkozni, a szakállát maga nyírta, annak a szinét kissé kiszítta a nap; a szájában akkor is ott volt a makrapipa, amikor nem égett; örökké kis vadászkalapot viselt; a gazdaságot kétszer is bejárta naponkint lóháton, de amikor vacsorára bejött, mindig tisztán, csinosan kiöltözve jelent meg az uraságnál, mert hát együtt vacsoráltak.
Az ember ugy kapta róla le a koporsót, hogy utána ment vagy két nagy lépéssel és fenyegetett utána az öklével. Az asszony csitította: Mindjárt mondtam, hogy ne is próbáld... A kis mérges ember még mindig kiabált: Vesszen meg a fajtád, s csak akkor csendesedett meg, a mikor már elkanyarodott a kocsi és a csengettyüje is alig hallszott.
Lassan sétálgatott az útszélen a főőrs előtt, óráját összehasonlította a vártaórával s ha a két óra egyezett, megnyugodott. Sie haben noch gute Augen fogott meg a parton nézze, mi az, ami ott fönt csillog a hegytetőn? Biz az egy bádogdoboznak a teteje volt, amiből kiette a konzervhúst a katona, azután eldobta. A doboz tetejének a belseje fénylett, de nem mindíg, csak ha a nap alkalmasan sütött rá.
Hajnalra agonizált. A zsebébe kerestem a Zsenkó címét. Volt nála: két vas hatos, egy zsebkendő, az a kicsi kés... Abba a zsebbe, ott a szive fölött, ahova mindig mutatott, nem volt semmi. Még egyszer, szinte csak magának mondta a doktor: semmi... Percy jóformán csak egy héttel ezelőtt egy löncs alkalmával ismerte meg jobban a leányt és ma látta először estélyi toalettben. Valóban bájos volt.
LENTULUS: Felejted, Hogy nem mindig lehet felejteni?! ÖREG RÓMAI: Hej leányok! Adjatok csak neki Édes csókot! TITUS: Hagyjátok magára. EGYIK LEÁNY: Ajkán csókom keserüvé válna. LENTULUS: Feljött a hold a füsteflhő megett TITUS: Lesbiának márvány keze remeg... LENTULUS: Karcsu nyaka ragyogó, hófehér TITUS: Mint a rózsa, melyet az esti szél Körülölel, ugy reszket gyenge válla
Jól visszahúzódva a szobába, nem láttam a többi emeletes házat, csak a nyilt, szabad világot. Innen kaptam a levegőt is, mindig üdét, frisset, egy-egy kis szelet, az eső után nedves, borzongató, de azért kellemes párát s nagyon megérezte a lelkem az építkezést.
De utoljára, ki tudja kiszámítni a női szivet? Ez az egyetlen, a hol még mindig lehet csodákban bízni; reméljük, hogy itt is meg fog történni a csoda. Soha olyan gyönyörűséggel nem adott még rendeletet Atlasz úr a lovak befogására, mint a mikor Boglárékat kellett a vasúthoz vinni. Nagy örömében még azt sem vette észre, hogy Sándor mily sápadt, és olyan kábult, mintha főbe ütötték volna.
A Nap Szava
Mások Keresik