Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 27.
Különben mi titkolni való lett volna egy eljegyzésben, a mi nyilvános volt? De az ok, melyért fölbomlott, nem volt nyilvános. Az ok az volt, mondá Klára elpirúlva, hogy ez embert, ki vissza akart élni helyzetemmel és orvul támadta meg becsületemet, megvetettem és fegyverrel űztem ki szobámból.
Rosszul aludt, vagy jobban mondva, alig aludt valamit; folyton ama kérdéssel tépelődve: hol helyezze el Dóziát, kit legörömestebb tartott volna egy ideig magánál, de hát az leheletlen volt és gondolni sem mert arra... A csöngetésre Ernesztine azonnal megjelent, még pedig oly különös kifejezéssel arczán, hogy a grófné rápillantva, nyugtalanul kérdé: Mi bajod, Ernesztine?
Nem baj gondolta révedező lélekkel Dömötör. Én tudom, hogy mi vagyok és mit tettem és nem érdekelnek az emberek tudományos és társadalomerkölcsi szempontjai. Annyi bizonyos, hogy megfogyatkoztak a jövedelmeim, de arra még telik, hogy szép délolaszországi márványokat vásárolhassak és kifaraghassam az Odysseát, amit két év óta mintázgatok.
Klárának hivják! És a vezetékneve? Engedje azt elhallgatnom, grófné. Legyen, különben is nem nagyon érdekel, miután sem én, sem te, nem fogunk többé vele találkozni. Ah, azt nagyon sajnálnám! kiáltott föl ijedten Dózia. Rossz befolyással volt reád, minek most láthatod káros következményeit. Semmivé tette tanulmányaid folytatását, mikre még nagy szükséged lett volna. És mi fog történni most velem?
De hisz Eszthey nem tudja Dózia létezését! feleselt Klára, mentegetni igyekezvén magát, bár már maga is belátta, hogy helytelenül cselekedett. Mostanig nem tudta, de ily kényes titoknál óvakodni kell minden csekélységtől, mi elvezet a helyes nyomra.
Azt mondta, ismert, mint kis leányt, s meg akartam tőle tudni, kik voltak szüleim. Eszthey nyugtalan mozdulatot tett e szavakra. Ki az a Kardos? kérdé feszülten. Mérnök, ki Genfben időzvén, fölkeresett bennünket Holcsi ajánlatával, de mi később kisült, hogy hamis volt, sőt nagy ijedtséget láttam az ügyvéden és Klárán ottléte miatt, mintha féltek volna attól, mit ő nekem beszélt.
Hét órára mi is készen vagyunk az esti postával, ti is a dinéevel; akkor aztán együtt elmehetünk a szinházba; én a földszintre, te a páholyba.
Végre föltekintett s komoran kérdé: Miért nem mondták meg ezt nekem az esküvő előtt? Mit mondtak volna meg? kiáltott a plébános föllobbanva. Az önérzetes nő köteles megvallani leendő férjének, ha folt van multján, ha tévedés emléke nyomja lelkét. De mi volt itt megvallani való? Vagy talán nem hisz szavamnak, nem tartja ártatlannak Klárát?
Örül és megelégszik a terméssel! Elégedj meg te is... és segíts bennünket a nehéz munkában, melyet magunkban sem mi, sem ti, emberek, sikerrel nem végezhettek... Nehéz munka ez. Erőnket, hatalmunkat vesztegetjük benne. Egész lényünkkel át és át kell hatolnunk a holt, merev ércen s keblünkből adjuk az éltető, feltámasztó fluidumot, mert csak ez hevítheti fel az ércek megzsibbadt erejét.
A megkergetett kérő nem is ment többé haza. Egyenesen a vasúthoz lovagolt s a legelső vonattal a fővárosba útazott. Testvérei otthon nem tudták, mi lett belőle; azt sem tudhatták meg, mi történt közte és atyjok közt. Atlasz úr, ha csak nevét említették előtte, kikelt magából s oly indulatba jött, hogy félni lehetett az első roham ismétlődésétől.
A Nap Szava
Mások Keresik