United States or French Polynesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az udvaron van? kérdezte nagyon halkan. Csak a szobában van, kezét csókolom. Nem szabad már kihozni. Jungné odahaza van? Bizony bent térdepel szegény az ágynál. Igy beszéltek. Aztán a hölgy beszaladt a szobaurhoz és a kalapját sem vetette le, hanem ledobta magát a díványra és hangosan zokogni kezdett. A szobaur odaült mellé és megfogta a kezét.
Valóságos tehén: mindene széles és húsos, zsíros karjai, nagy lábai, nagy melle, vastag combjai... Piha, ez szép? Szép, ha egy úri kisasszony akkora, mint egy vaskos parasztlegény? Volt akkora, mint te... igen, volt akkora, mint te. Teringettét! Most legalább azt is megtudtam, hogy vaskos parasztlegény vagyok. Jól haladok. Fogj hozzá és ne beszélj többet!
A szép, barna, köpczös menyecske is mosolygott, fejével bólogatott és illegette magát; s midőn látta, hogy nagybátyja még mindig nem tud mit mívelni kalapjával, kikapta kezéből és a pamlag mellé, a földre tette. Atlasz úr büszke volt és boldog. Ilyen vendégeket szeret ő: gazdagok, milliomosok, és a mellett olyan jó modoruk van, hogy vele szemben szinte zavarba jönnek a nagy tisztelettől.
Négy rabszolga fölkapta az üres gyaloghintót és csakhamar eltűnt vele egy szűk utca sarkán. A másik négy afrikai követte az aedilist a bárkába, amelynek túlsó oldalához egy csónak volt kötve. A rabszolgák beugrottak a csónakba és az evezők után nyúltak. Az aedilis a kormány mellé ült. A hold rezgő, csillogó hidat vert a vizen és zöldeskék fátyollal terítette be a vidéket.
János tűnődve nézte, mikor a karót a nagykapu mellé, az utcai hídlás irányában leásták, a drótot ráfeszítették, az üvegcsimbókot hozzápasszoltatták s azután akár hiszik, akár nem világított. Hm mondta János. Harmadnap elment a mérnökhöz. Baj van, uram mondta a karóval. Miféle karóval? Akin a drót világít a nagykapu előtt. Már miért?
Melle szélességét domborúsága nagyítá. Czombig érő vörös zsinoros zöld dolmánya alól vörös mellény csillámlott, nadrága zöld posztóból a dolmányéhoz hasonló sujtással, s vörös bakancs volt öltözete, s fején czifrázott fekete szőr kalpag. Kezében súlyos csákány mozgott, s a medve bőr hátán karabélyt takart, s töltéstokot; oldalán hosszú tenyérnyi széles szablyája lógott.
Olyan rég volt már, hogy Atlasz úr az épületnek ebbe a szárnyába lépett, hogy Sándor nemcsak meglepetést, hanem ijedséget is érzett látására. Az Istenért, valami baj van? talán anyám lett rosszúl? kiáltott, gyorsan apja elé sietve. Az öreg asszony nem lett rosszúl, úgyis elég rosszúl van mindennap, mióta folytonosan sír és sóhajt, felelt Atlasz úr a fal mellé lapúlva, mintha veréstől félne.
Holcsi e szavak alatt leült íróasztala mellé s czeruzát vett kezébe, mintha föl akarná jegyezni vendége szavait. Mindenekelőtt tudatnom kell önnel, ki vagyok, folytatta Hermance az ügyvédre szegezve szemét, talán várva a hatást, mit nevének kiejtése annak arczára varázsolni fog. Holcsi várakozásteljesen, de nyugodtan állta ki a kutató szemek pillantását.
Igazán mondod ezt, Dózia. Nem érzed szükségét, hogy bizalommal légy hozzám? kérdé meghatott hangon Hermance és megölelve őt, a pamlaghoz vezette, s leült és maga mellé vonta. Nem tudom, mit akar tudni, grófné. Miért hívsz grófnénak, eddig mamának neveztél. Mi változott azóta? Nem tudtam czímét, rangját, míg most tudom, kivel beszélek. Az nem változtatja meg viszonyunkat.
Széles melle úgy dolgozott, mint egy kovácsfújtató, öklével azzal az ő minden acélkalapácsnál nehezebb öklével akkorákat vágott mérgében az árkom földjére, hogy ezekbe a lyukakba egy gyermekfej is könnyen belefért volna. Miatyánk ki vagy a mennyekben, ha ez az ember egyszer komolyan fejbe talál valakit ütni ezekkel az ő rettentő ökleivel!
A Nap Szava
Mások Keresik