Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 25.
Regina figyelmesen nézegette a műveletet, de nem ajánlkozott, hogy segít. Tegnap még ajánlkozott. Láttam, hogy a számára szegett kenyeret sem eszi oly mohón, mint tegnap, hanem inkább csak csipegeti. A kenyér mellé adott sajtot pedig csak alig hogy érintette. Nem ízlik? Nem vagyok éhes hangzott az egykedvű válasz. Más baj nincs? De van, még pedig nagy... Ezt a vizet nem lehet inni.
Hol lappangott kapitány úr az ujvárosi csata óta? már féltünk, hogy pokolba vagy mennyországba retirált, kérdezé ismét Bagosy. Nem épen, ily nagy retiráda nem volt intentiom; de még is egy igen nagy retirádára készültem, mely nevemet ama hires görög generális Xenophon mellé tette volna, ki armadájával Babiloniából retirált néhány száz mértföldnyire Graeciába.
Mintha attól félt volna, hogy rákiált valaki: Ugyan, ugyan, ne adja ugy a becsületest, maga komisz ember. Ilyenformán érezte magát otthon is, a mikor leült a felesége mellé.
Az ereszről hosszú jégcsapok csüngtek olyan hegyesen és meredten, mintha ezernyi tőr lett volna egymás mellé akasztva. De csak annál igazibbá vált az ilyesmik által a téli hangulat, ami nélkül nem is lehet a disznótor az, aminek lennie kell. Amikor itt volt az ideje, jöttek érkeztek a környékbeli vendégek; a darázs sem igyekezhetne jobban a mézszagra.
Szodoray kedvese mellé térdelt, elvonni igyekezvén a kétségbeesettet, ki alig józanulva ön ijedéséből, minden haszon nélkül tevé ki a nehéz küzdés veszedelmeinek lelkét, gyengén átkarolá a lánykát jobbjával, míg baljával annak balját húzta el a testvér sebéről.
Megjött Sándor! kiáltott az öreg asszonyság, reszketve és fölindultan. Ő hajtja a lovakat, olyan szépen tud hajtani, akár a gróf parádés kocsisa. Most leugrik a bakról... jaj! majd megijedtem, azt hittem, eltaposta a búbos fehér tyúkot... de csak mellé ugrott... ügyes fiú, mindenben ügyes és finom. Hol van? kérdé Atlasz úr, az ablakhoz lépve.
Déli harangszóra a vasfogas ernyőtartó karikája megtelik vastag, kampós botokkal. Ebéd végén voltak már, Péterffy doktor csak akkor jött. Többnyire elkésett. Egyetlen mozdulattal végigköszöntötte az asztalnál ülőket s leült az őrnagy mellé, kivel kezet fogott. A tisztek egy ütemre felugrottak. Előírás szerint, de bizalmasan tisztelegtek a törzsorvosnak.
Az öreg ur végignézte az egészet a kocsiból; mikor a leány visszafordult, eléje nyujtotta a kezét, bevonta maga mellé, az inas becsapta az ajtót s a nyugtalan, ideges két nagy nyulánk ló megindult. A fiatalember tovább ment s valami jegyzetekért betért egy antikváriushoz.
Verd ki a fejedből, bolondság. Én mondom neked, elhiheted... Gyere, igyunk inkább és vessünk kockát. Visszaült az asztal mellé s az ólomkarikás ablakon átszűrődő kékes sugarakba hunyorgatva, a részegek makacsságával, elérzékenyülten ismételte: Szent asszony... szent és hű... senkit sem szeret...
De még csak nem is nyúzta; iszen repült az a nagyszerű állat és a felső udvarból jó negyedóra alatt könnyen itt volt. Jönni úgy jöttek, hogy a madár se gyorsabban; hanem annál lassúbb volt az elmenetelök. Az írnok úr ficoltatta a lovát a ház előtt; Ka indult is, megint csak visszafordult; úgy tett, mintha nem bírna a lovával, amely mindig visszakivánkozott a fiatal hársfa mellé.
A Nap Szava
Mások Keresik