Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 22.
Ülök az ablakban, arra jönnek sokan, csupa katona, sor sor után, egyik haragosabb, mint a másik, rám néznek s most láttam, egyszerre mind rám fogja a puskát, mind, mind. A tiszt volt az első... Hogy a tisztnek nincs puskája?... Azt ön nem tudja, van, van, mindkét vállán egy-egy.
Midőn meggyógyultam és szemére vetettem bűnét, ő mindent tagadott. Lázas álomnak, képzelődésnek mondta, hogy őt láttam volna s hogy kicserélte a gyermeket. Oly határozottan állította ezt, hogy magam is kezdtem kételkedni a látottakon, de nem is volt csoda!
Láttam őt búslakodni, könnyezni, hervadni, vérző szívvel, míg egyszerre nagybeteg lett s orvost hivatva, attól megtudtam, hogy éltének ideje meg van számítva; tüdővészbe esett, melyből nem gyógyulhat ki többé.
Jól visszahúzódva a szobába, nem láttam a többi emeletes házat, csak a nyilt, szabad világot. Innen kaptam a levegőt is, mindig üdét, frisset, egy-egy kis szelet, az eső után nedves, borzongató, de azért kellemes párát s nagyon megérezte a lelkem az építkezést.
A jövevény sajátságosan mosolygott: Ha nem káprázat, úgy annak a titokteljes hatalomnak csodás intézkedése ez is, mely engemet a messze Hiberniából kegyelmedhez vezérlett. Három éjjelen át mindig egyformát álmodtam. Kegyelmedet láttam laboratóriumában munkálkodni.
Ezzel arcára húzta fátyolát s könnyű lebegő léptekkel tűnt el a kivezető ajtócska keskeny és setét boltozatában. Álom volt-e hát, vagy valóság? avagy csupán felcsigázott képzeletem játszott érzékeimmel! Nem! és százszor nem! Világosan láttam, ébren voltam! kiáltotta kétségbeesetten és mintegy irtózva pillantott a dohogó athenora felé, mely e pillanatban nagyot durrant a hőségtől.
Sok ily eldugott erdei barlangot láttam már életemben, az én hegyes vidékemen néhány száz van belőle, kicsi és nagy, ily abszolut száraz üreget erdőben azonban még egyetlenegyet sem láttam. Itt nem fogja megtámadni Mannlicheremet a rozsda, sem elemózsiás kincstáramat a penész. Leraktam magamról a cókmókot és leültem, hogy kissé kifújjam magamból a fáradtságot.
Mi indítja most arra, hogy ily hévvel karolja föl ügyeit? Az ifjút egy perczre megzavarta ez az egyenes kérdés, s kissé habozott a felelettel. Azután gyorsan elhatározva magát, megváltozott, meleg, érzéssel teljes hangon mondá: Őszinte leszek, grófné, mert nincs okom titkolni érzelmeimet... Én Dóziát szeretem. Meg vagyok bűvölve, mióta láttam és nem tudok, nem akarok nélküle élni.
Addig nem itélhetek, míg a birtokot nem láttam, viszonzá a kérdett, kinek csak most jutott eszébe, hogy mit határoztak Jakabbal az adás- vevésre nézve. Az ügyvéd ismét megélénkült, mert annak vette Oroszlay közönyét, hogy ő csak mint jó barát szerepel Enyingi oldalán, s ezentul egész figyelmét arra fordítá. Természetesen, gróf úr, mondta helyeslőleg Enyingi megjegyzésére.
Nem? hát az ur nem zongora-hangoló. Kihez legyen szerencsém? Én gróf Z ... N ... vagyok. A kis doctor elképedt. Ennek ugyan megadtam, gondola magában. De nem azért tanára valaki a phrenologiának, craneologiának és physiognomiának, hogy ki ne vágja magát a zavarból. Azért felocsudva álmélkodásából, mosolyogva mondá: Mindjárt láttam a külsejéből, hogy valami nagy ur.
A Nap Szava
Mások Keresik