Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 22.
A pokoltorok kiokádta rájuk az ördögöt és az ördög valamennyit megfojtotta! visította vad örömmel a leány. Megragadta kezemet és maga után ráncigált, hogy közelebb kerüljünk a megjelölt helyhez. Ah! Most már láttam, miről van szó. A törpe borókabokrok között huszonnyolc orosz katona élettelen hullája hevert. Legszélről egy lóhulla, valamivel tovább mellette a gazdája holtteste.
Jó, hogy jössz, kedveltem! Nem tudod, hol csavarog az a vén, mihaszna Iván? Most nincs itt, mikor legjobban kellene! zsémbelt boszúsan a tudós. Nem láttam, mesterem! De, ha valamiben szolgálatodra lehetek, én is megteszem! felelé José.
Bocsánatot kérek, gróf úr, hogy bebocsáttatást kértem, kezdé folyékony élénkséggel a leány, de pár óra előtt láttam Holcsi ügyvéd úr irodájából távozni s már a lépcsőn meg akartam szólítani, de nem volt ahhoz bátorságom és úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha követem lakására, hol előadhatom kérelmemet.
Biz ez a rettenetes mohó falás nem igen volt valami gusztusos látvány, de nem is volt annyira visszataszító, mint amilyen más rendes körülmények között lehetett volna. Láttam már ilyet. Láttam már olyat is, hogy egyik fiatal regrutánk, akinek valami másfél napig kellett koplalnia egy darab nyers húst úgy lenyelt, mint valamely éhes kopó. Még azt se mondta, kukk!... és már lenn volt.
E szavak után távozott a detektiv s oly gyorsan hagyta el a szobát, mintha nagyon sietős teendői volnának. Miféle gyanuja lehet? kérdé Enyingi, midőn egyedül maradtak. Szemén láttam, hogy valami érdekes ügyet forgat fejében. Ki tudja, miféle gyanu keletkezett agyában? Ez a Holcsi nagyon rossz hírű ember. Közvetítő, uzsorás, de ügyvédi diplomával bir, mondá Enyingi s ez fedezi őt üzelmeiben.
Csak annyi időre, amíg szétnézek és vizet hozok. A leány félrehúzta az ajaka szélét és nem válaszolt. Láttam, hogy sovány vállacskái idegesen mozognak s vértelen, vézna ujjai belemélyednek a tenyerébe... Erősen főtt benne valami. Tartottam tőle, hogy vissza talál esni előbbi állapotába, ez azonban, szerencsére nem következett be. Végre megszólalt.
Ugy voltam azzal mindig, hogy a kép mellett rögtön ott láttam a másikat is, a mit ha nekem ugy tetszett, melléállítottam. Hát egészen elbutultam ott lenn? No nézd csak... Ne erőlködj. Minek? Akarok, akarok... Hiszen nem fontos az, hogy most képeket keresgélj. A miket összeirtál, abban se az volt a lényeg. Nem, de sokat magyaráztam vele.
A nyájak ezt szomorúan vették tudomásul, mert e lyuk folytán nem maradt meg a víz a vályúban, hiába merte tele a juhász. Igy persze nem maradhat a bürge és a juhász be is üzent egy arrajáró embertől a községbe, hogy elromlott a vályú. No, mondta a bíró az üzenetvivőnek ez furcsa. Már miért volna furcsa? Hát hogy elromlott a vályú. De magam láttam, bíró uram, erősködött az ember.
Á-á-á! hát még ott is szoktak zongorázni? Azzal már nem szolgálhatok. Hát minek tetszett lenni Algirban? kérdi még jobban csodálkozva. Oroszlánra vadásztam. No, ilyen bátor klavirmajstert nem láttam még életemben, gondolá magában a professor. Hát most rá tetszik-e érni? kérdé. Mire? Hát felstimmolni a zongorát. Zongorát? szivesen uram, csak hogy nem értek ahhoz.
Semmi hajlandóságot nem éreztem, hogy azok között a falak között keressek éjjeli szállást. A kimondhatatlan piszok és rondaság, amit e bemocskolt kastély valamennyi szobájában láttam, még most is émelyített. Szinte érezni véltem a rettenetes bűzt, mely akkoriban orromba marta magát és napokig bántott.
A Nap Szava
Mások Keresik