Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. május 17.
Hoztam valamit Kálmánnak, hogy kényelmesebben és szebben feküdjön. Ugye nem veszi rossz néven és elfogadja tőlem. Hiszen a fiáért van. Jungné felállt a székről és karikás, fáradt szemei összehúzódtak. Kezét csókolom, méltósága. Kérem mondta halkan. Gyönyörű finom lepedők és párnahéják voltak és egy gyönyörű selyem takaró. Betették a konyhába. Jungné is bement és nem jött ki estig.
Most már nem tagadhatja meg tőlem Klára kezét! Hogy jössz te ide? Halálhíredet hallottuk. Én nem hittem! Az utolsó percig reménykedtem! kiáltotta közbe ragyogó szemekkel Klára. Hírét véve Klára férjhezmenetelének, éjjel-nappal siettem. Halálhírem pedig onnan eredt, mert embereim vértől borítva láttak lovamról lehullani a csatamezőn s azt hitték, hogy ott vesztem.
A leány hátraejtette a fejét s tágranyitott szemmel bámult föl az égre. Csak akkor fordult vissza, ha a a legény eleresztette a kezét. Nem ide gondolt, de valami meleg kapocs kellett neki a másik meg e között a világ között. Szórakozottan, fáradtan felelt a fiunak, ha kérdezett valamit s közben-közben el-elszunnyadt. Ha aludt, gyönyörü lett.
Amikor Bogáti Janit végre kinevezték a k i uradalomba alerdésznek, elszánta rá magát, hogy lesz ami lesz, de ő mégis megkéri a Steinhuber Nusika kezét az apjától, a mogorva főerdésztől, aki pedig ő rá nem nézett jó szemmel.
A vádlott szó nélkül összerogyott, s elterülve feküdt a földön halálsápadtan, mozdulatlanul; a hallgatóság felugrott helyéről s Klára és Juliska rémült kiáltással futottak hozzá. A közönség köréből egy orvos vált ki, s az élettelen testhez sietett és gyorsan felgombolva annak mellényét, szivére tette kezét, s hangosan mondá: Meghalt, ezt nincs ki fölébressze többé!
Abba mindenkinek a neve be volt írva egész rendes főkönyvi módra, csak az enyém nem. Ahelyett az állt ott: »noi corporagi«, ami albánul azt jelenti: »a mi káplárunk«, mivelhogy mint káplár töltém be akkor honfi-tisztemet. Ez meghatott s »bir gotah sarap«-ot rendeltem az efendümnél. Lám, így szeretett bennünket az albán. Mégis, mikor elváltunk, még csak kezet sem foghattam vele.
Sándor! sikoltott Klára rémülten és erősen megragadva kezét, mélyen szemébe tekintett. Megőrültél? Tagadod, hogy egykor jegyesed volt? kérdé Sándor felelet helyett. Miért tagadnám? Nem tagadom, felelt Klára, leküzdve felindulását, nyugodt hangon. Honnan tudod, hogy az volt? Mindegy, akárhonnan tudom. Abból a forrásból többet is tudok.
Csendesen felelt a paraszt. Pörösködünk. Mig az a négy hold ide nem megy, vagy oda nem megy, nem barátkozom. Az öreg Rettegi gondolt egyet s megint nyujtotta a kezét. Hát menjen oda. Maga haza hozta a leányomat, én megköszönöm. Köszönje meg az ur, de ne igy. Hát hogy? Ugy, hogy: köszönöm. Arról pedig majd tesz a törvény. Annak a dolognak nincsen semmi köze ehhez a dologhoz.
Az erdő szélénél kissé beljebb, azon a tisztáson, melyen át a rohammal elvert ellenség egy negyedóra előtt visszavonult, lassan öt kocsi bontakozott ki a fák alól, a jó erős lovakkal, a kocsis mellett egy-egy katona, kiken messze virít a százhuszonhetes ezred élesszínű parolija. Király Miska főhadnagy oldalt tekintve, meglökte a mellette álló tiszt kezét s félhangosan mondta: Mumm bevonult.
Aemilius sápadtan állt barátja mellett a hajó tatjában. Az aedilis vállára tette a kezét és nyugodtan mondta: A rakomány elveszett, az bizonyos. Állíttasd meg a hajót, harcra menni velük lehetetlen. Mindnyájunkat legyilkolnak. Jobb lesz, ha kiegyezünk. Váltságdíj ellenében megszabadulunk. Aemilius egy pillanatig habozott azután intett a kapitánynak.
A Nap Szava
Mások Keresik