Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 17.
Igérem, hogy rajtam kívül soha senki sem tudja meg nevét, mondá Hermance. Valóban számíthatok arra? kérdé a leány s elhagyva helyét, a grófné elé térdelt és megragadva annak kezét, bájos, esdeklő kifejezéssel tekintett szemébe.
Az udvaron van? kérdezte nagyon halkan. Csak a szobában van, kezét csókolom. Nem szabad már kihozni. Jungné odahaza van? Bizony bent térdepel szegény az ágynál. Igy beszéltek. Aztán a hölgy beszaladt a szobaurhoz és a kalapját sem vetette le, hanem ledobta magát a díványra és hangosan zokogni kezdett. A szobaur odaült mellé és megfogta a kezét.
A kocsis lovai közé csapott, az apát-kanonok gyűrűs kezével intett, Boglár Kálmán kendőjét lobogtatta s egy utolsó mosolygó pillantást küldött leánya könnyes szemébe, s a hintó tova robogott, és az Atlasz-család egyedűl maradt a kastélyban. Miután a plébános is a falu felé indúlt, Atlasz úr komoly arczczal megfogta Sándor kezét és szobájába vezette.
Igaza van, igy gondolkozom én is, rebegte halkan Veronika, s szemei önkéntelen megteltek könynyel. De most búcsuzom, mondá elhagyva helyét Oroszlay, ki észrevette a leány ellágyulását s valami zavar látszott rajta. Látjuk még utazása előtt? kérdé Hermance grófné, kezét nyujtván neki. Búcsuzni voltam itt ma, grófné, s minden jót és szépet kivánok mindkettőjüknek arra az időre, míg távol leszek.
Kivált a kezét sohase szabad bekötni. Sokkal jobban fejlődik, sokkal erősebb és egészségesebb lesz, ha a kezével mozoghat, kapálódzhatik. Ez tudniillik testgyakorlás számba megy és természetes, hogy jobban megerősödik és ügyesebb is lesz az olyan kéz, amit folyvást mozgathat a gyermek, mint hogyha meg se mozdíthatja.
Midőn kezét nyujtá a plébánosnak, az hideg volt, mint a jég, és szemét komoran, elgondolkozva szegzé a földre. Lassan, nehéz léptekkel ment ki a szobából, minden további szó nélkül. Atlasz úr fölugrott és fia után akart sietni, de a plébános az ajtó elé állt és elzárta a menekülés útját.
Vezesd a kisasszonyt az általam megjelölt szobába, mondá Esztheyné, s azután a leánykához fordult: Menj, gyermekem. Aludj csöndesen és jól, holnap majd folytatjuk a társalgást, mely ma nem vezetett eredményre. Dózia gyorsan elhagyva helyét, egy kutató pillantással futtatta tekintetét végig a komornán, azután kezet csókolt a grófnénak, s szó nélkül követte Ernesztinét.
Jakab megfogta kezét s lehajolt hozzá. Sem akkor, sem most nem álmodik, Dózia, ismétlem, a mit akkor tőlem hallott. Szeretem, szeretem, szeretem, a hogy csak oly szív szeretni képes, mely addig, mig önt láttam, soha sem nyilt meg a szerelemnek. Oh, Istenem! kiáltott föl a boldogságtól és kíntól reszketve Dózia, ha tudná, mit foglalnak e szavak magukban rám nézve.
Ebben a pillanatban valaki kicsapta a fejük fölött belülről az ablakot s egy korsó viz ömlött a nyakukba. A hogy fölugrottak, benn iszonyu röhögés támadt. Többen is lehettek a szobában, férfiak, asszonyok vegyesen. A fiatal ember éppen csak az arczát törülte végig a kezével s egy rántással lehuzva a válláról a leány kezét, az ajtó felé indult.
Van Roosen Herta megfogta a kezét és a szobrászt maga mellé ültette egy kőpadra, melyet simára és fényesre koptattak a zarándokok. János, a Boldogságos Szűzre esküszöm, nem tudok élni a te szerelmed nélkül. Elég volt a dacos, önkínzó és kegyetlen árvaságból nekem is és úgy hiszem, te neked is, János. Tudd meg, hogy jobban, szebben, tisztábban szeretlek, mint valaha.
A Nap Szava
Mások Keresik