Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 17.
Hiszen oly nagyúriasan viseli magát, hogy még én csókolhatnék neki kezet. Még csak az kellene! A koldús ivadék! Többet aztán nem jött a szobádba? Hála Istennek, nem; én sem kívánkoztam utána. Hát a háziasszonyi dolgokban nem jött hozzád tanácsot kérni? Háziasszonyi dolgokban! kiáltott az öreg asszonyság a tőle telhető keserűséggel. Ki a háziasszony? Én nem vagyok háziasszony.
Beszélj vele te magad. Este a főhadnagy mosolyogva kötekedett Kardossal: Intéző úr, panasz van magára, minek untatja a feleségemet a bocik dolgával? Máskor meséljen neki valami szépet. Nevettesse meg, hogy ne álljon a szája olyan pityergőre. Kardos az asszonyra nézett, de az elkapta előle a tekintetét. Amikor megint arra a kézcsókra került a sor, az asszony alig merte odaadni a kezét.
A gróf úr ekkor kiugrott a hintóból; azt mondta, hogy ez oly fontos dolog, melyről előbb ki kell kérnie rokonai és barátjai véleményét s majd azután fog felelni; barátságosan megveregette Atlasz úr vállát, aztán meggondolta magát, kezet nyújtott neki, valósággal kezet nyújtott és hangos fütyüléssel szobájába sietett.
Nem, azt nem, azt senki sem hinné oly ember felől, mint Szodoray, máskép és szelidebben kell a dolgot fölfognunk, csak azt beszéld Szirmaynénak, hogy Szodoray titkosan örvend a véletlen szerencsétlenségen, mert ismervén Mária szerelmét, most szabadnak érzi magát ezen általa soha sem viszonozott érzelem akadályától, s annál könnyebben reményli szeretett Ilkája kezét megnyerni.
Máskor meg elmondtak egymásnak mindent, ami csak eszükbe jutott, ilyenkor a férfi megfogta a leány kezét s el se eresztette, míg csak búcsúzni nem kezdtek egymástól. Ez tartott a leghosszabban, pedig csak pár lépésre váltak el egymástól. Megbukom a vizsgán, nem tudok tanulni mondta egyszer a férfi. Tud már eleget, mondta a leány s büszkén nézett rajta végig.
E magas egyházi méltóság igen melegen szorongatta Boglár Kálmán kezét és a lehető legnyájasabb mosolygással intett nagy fejével Klára felé, midőn Eveline grófné felszólítá, hogy foglalja el helyét mellette, az asztalfőn. A többiek is megtalálták ezalatt helyeiket s nagy székzörgéssel telepedtek az asztalhoz.
Sándor megpillantá nejét a szomszéd teremben és lassan feléje tartott. Ugyanekkor lépett be a plébános a másik ajtón s egyszerre érkezett Sándorral Klára mellé. Még sem érkezett meg atyám? kérdé Klára, kezét nyújtva régi barátjának. Dehogy nem! már itt is voltunk egyszer, felelt a plébános halkan, de jókedvűen. Az első, a kivel találkoztunk, az a haszontalan ember, az a Lándsa volt.
Az öreg ur végignézte az egészet a kocsiból; mikor a leány visszafordult, eléje nyujtotta a kezét, bevonta maga mellé, az inas becsapta az ajtót s a nyugtalan, ideges két nagy nyulánk ló megindult. A fiatalember tovább ment s valami jegyzetekért betért egy antikváriushoz.
De megbocsát, Kedves Atyám, hogy ma csak röviden írok; délelőtt próbáltam, délután tanultunk s már Fröhlich néni is alszik, az idő éjfélre járhat. Holnap-holnapután már nem engedem el Mirának, hogy részletesen tudósítsa Kedves Atyámat; én is írni fogok, mihelyt egy kis szabad időm lesz. Kezét csókolja engedelmes leánya, Lola. Haller Xavér Ferenc Haller Lola úrhölgy őnagyságának Vásáros-Berény.
JENŐ: De lovas katonát is! JÁNOS: Csókolsz kezet, te haszontalan lurkó! JENŐ: Azután ... Katica néni ... kocsit is ... lovat is? JENŐ: Ide a kezét! IDA: Katica szives lesz kissé elfordulni, hogy levethessed a szalonkabátot. KATICA: Kérem, én már ugy is távozni akarok. Haza kisérem.
A Nap Szava
Mások Keresik