United States or Suriname ? Vote for the TOP Country of the Week !
Tán épen azért harapott a kezembe... Elmélkedni fogok ezen a dolgon. Jó éjszakát... Mire másnap reggel kinyitottam szemeimet, félkilenc felé járt az idő. Hatalmas medveálom volt, elég lett volna két medvének. Most azonban auf! És ki ebből az oduból. Készülődés közben körülnéztem és egyáltalában nem éreztem semmi meglepetést, amikor láttam, hogy még mindig egyedül vagyok.
Állok... bólintott pajzán mosollyal a leány. Legnehezebb rész a nyak, okoskodtam azzal a bizonyos kellő szakértelemmel, miközben összébb fogtam nyaka körül a blúzt, hogy a lehetőségig hozzásímuljon. Szt... szisszent föl kacagva a leány, csiklandozod a nyakamat. Nem akartam. Megállj csak... Mondtam már, hogy állok! Jó, jó... Azt akarom tudni, hogy így, ahogy most fogom, nem szorítja a nyakadat?
Amikor ide jöttünk, ehez a forráshoz, folytatta csendes, tünődő hangon, akadozva, mintha emlékeit akarta volna a fejét borító homályból életre kényszeríteni, mindig helytelenkedett... igen... Itt mindig jó kedve volt a gnädiges Fräuleinnak. Hancurozott velem, letepert a földre és hemperegtünk... igen. Mint két kölyök.
Egyébként őt tartották a legvidámabb asszonynak Berényben s nem ok nélkül, mert elég lármás életet élt; de apró passziói s kiváltképpen rajongása a művésznők iránt elárulták, hogy szíve nincs szomoruság s ama homályos vágyakozások nélkül, amelyeket az éremgyüjtés nem elégíthet ki. Jó reggelt, Mariska! Nini ... Mi történt magával, Feri, hogy ilyen hamar visszajött?
Azután aztán nem történt semmi, minthogy eltemették a leányt valahova a sziklák közé s a béget, ha a hegyről leereszkedve, a vízityúkok ladikján a városba ment, ott még nagyobb tisztelettel fogadták mindenek s jó erősen odaüték kezüket a homlokukhoz előtte az emberek.
Siess... siess... Futni kezdett. Ha nem akartam szem elől téveszteni, gyorsabban kellett utána sántikálnom. Ez meg is történt. Összeszedtem minden putyerámat és fájós láb ide, fájós láb oda, iparkodtam, mint egy sánta medve, néha féllábon is, nehogy elveszítsem szem elől. Nehéz munka volt. Ilyenkor jó, ha a legény kicsi.
Igen ellepte homlokomat a meleg verejték én bizony nem izzadok, ha nem muszáj, száz félbolond kedvéért sem. Nagyszerűen esett szellős ingemen át a levegő. Du hast es gut... bólintott fejével a leány, miközben lekuporodott köpenyestől a nyírfa alá neked jó, de nekem nem jó, mert nem bújhatok ki ebből a kaftánból. Pedig nekem is olyan melegem van, hogy majdnem megsülök. Láttam, hogy ez igaz.
Ne járasd hiába a szádat, mert becsapom! Jó, jó... Nagyon is elbízod magad. Az este is csöpp híjja volt, hogy az a veresfejű csertovka meg nem látott. Ebben az egyben igazad van... a veres csertovka szinte meglátott. Ettől a csertovkától félni kell, Sandre... azt gondolom, hogy gonosz lélek és nem ember. Nem fiú és nem leány... az ördög kölyke.
Mindezt Vidovicsnak énekelte, aki ezalatt elfoglalta helyét az első sorban. A szegény Adél csak az előbb tudta meg, hogy a szinügyi bizottság a jövő évre nem akarja szerződtetni; egyetlen reménysége az a fiatal ember volt, aki most ült le vele szemben. Vidovicsot jó fiunak ismerték; ha a szinügyi bizottság csak ő belőle áll, az egész színtársulat ott vénült volna meg Berényben.
Tudott németül is, látszott, hogy nem valami neveléstelen személy, ilyenformán megértettük egymást. Sietett a jó asszony legelébb is kimenteni az urát, a mért nincs itthon, hogy nem a rebellisekhez állt, hanem csak elment Salonikiba portékát vásárolni, ha soká ittmaradunk, lehet hozzá szerencsénk. Bántam is én, akárhol járt az ura?
A Nap Szava
Mások Keresik