United States or Gambia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én nem vagyok olyan tanulékony, mint ez itt. Édes. édes, édes! búgta a férfi boldogan. Hozzám ne nyúlj! Hisz minden szavad féltés, minden mozdulatod féltés. Utállak, gyűlöllek. Nem, te szeretsz, csak nem bírod mondani. Hogy áldom azt az asszonyt, meg a levelét! Neki köszönhetem, hogy a szerelmedet érzem.
Dömötör ismerte az ő feleségét. Tudta, hogy ez az asszony nem tágít az ő akaratából. Igy lett a feleségem, tünődött megszeppenve így hagyott el engem és így fog meg másodszor is, ha nem leszek ravasz és óvatos. Erővel nem birok vele, itt furfangra van szükség, a teremtésit, máskép örökre elvesztem. Gondolkozott egy kicsit, aztán sóhajtva megszólalt. Legyen, ahogy akarja, asszonyom.
Hiába mondjuk az ily szervezkedésre, hogy nem méltó a munkásokhoz, nem méltó az emberhez s hogy a régi zsarnokságnak egy új kiadása; hiába mondjuk, hogy az ilyen irányzatból ki van zárva minden erkölcs és igazság. Itt tényleg a nagy cél, az új, boldog világ reménye szentesít minden eszközt.
Itt-ott azonban mégis sikerült belőle kihámoznom a magot, s ebből a kevésből legalább annyit sikerült megértenem, hogy én itt tulajdonképen megfigyelő és biztosító őrszeme vagyok a századnak arra az esetre ha a folyamatban levő események további fordulata közben esetleg vissza kellene vonulnia. Hm... »a folyamatban levő események további fordulata közben«... Roppant világos!
Deák fájdalmas pillantást vetett a tolvajra s a rendőrhez fordulva mondá: Azt a ruhát csakugyan én ajándékoztam neki. Adja vissza neki, és bocsássa szabadon. Si accepisti, nega! Az ötvenes éveknek elején volt itt Budapesten egy kellemetlen egyéniség, akit senki sem szeretett, ellenben mindenki félt tőle.
Adj annyi pénzt, hisz neked van elég, hogy a világ végéig mehessek. Nem tartom itt ki. Gyűlöllek mindnyájatokat, különösen ezt a kőszívű Málit, ki saját gyermeke iránt sem volt kegyelmes. Csitt! kiáltott föl a másik olyan hangon, mint a kutya félelmes morgása, mely veréstől fél. Hallgass, vagy nyakon ütlek. Úgy, hogy örökre elnémuljak. Nemde?
Nincs is itt most már más mondanivaló, mint hogy a raporton kikapta a lajbisájnt Matiász Sós és délután két órakor teljes kimenői fényességben vonult le az udvarra a parancskiadáshoz. Vasárnap korábban van parancskiadás, mint máskor, oh, jóval korábban van s ennek ellenében némi fővetési gyakorlatok tartatnak, mert kell, hogy a fejét mindenki jól tudja vetni.
Egyszerre eresztették le a puskájukat. Balázs némán közeledett a „vadorzóhoz", aki megvillantotta hófehér fogsorát. Mosolygott. A puskaját maga kinálta oda; az erdész elvette, megnézte. Jó duplapuska, mondta, hol dugdosod? Itt, a nagy fűzfa odvában, felelte a leány nyájasan, mintha arra válaszolt volna, hogy hol árulnak olyan kalárist, aminő az ő meztelen nyakán díszlett.
Farkast emlegetvén itt jár a kertek alatt... mondotta kedélyesen, miközben gyorsan talpra ugrott és félredobta a cigaretta-maradékot, tessék készülni, jön a kapitány úr! Az összekötő-árok végén e pillanatban felbukkant Morelli kapitány zömök alakja, nyakában az elmaradhatatlan Zeissal.
Itt van, tessék mondta fölényesen, mint aki érzi, hogy itt most ő az úr. Steinhuber papa magánkívül volt. Itt van! csakugyan itt van! benne van a levél!... ni, még a gyűrű is!... de hogy csináltad ezt te gazember, te? talán igazán az ördöggel cimborálod? Az már az én dolgom, mondtam, hogy babonám van, felelt Bogáti és a papája szemeláttára megölelte, megcsókolta Nusikát.
A Nap Szava
Mások Keresik