United States or Singapore ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én ur vagyok, kérem. Nem boltos. Engem megöl a piszok. Tessék elhinni. Valami különöset gondoltam, mondta egy fiatal ember a másiknak s mosolygott. Olyan formán azonban, hogy elgondolkozott a mellett s látszott a szemein, hogy nem mulatságos az, amit különösnek mondott. Éppen csak vértezte magát a mosolygással az ellen, hogy a másik esetleg kineveti. Gyere, neked mondom el először. Elhuzódtak.
Az éjjel elmaradtam a transzporttól, amely a Feldspitál felé szállított minket engem és még tizennyolc társamat amott a leégett tanya közelében elaludtam és mire ma reggel fölébredtem, a transzport már messze járt. Lehet, hogy az őrmester úr kerestetett, de nem akadtak rám. Igy kerültem ide. De tovább megyek, nem maradok itt.
A fiatal katona pár percig szótlanul ült helyén, azután szelid hangon folytatá: Bátyám, én igazán szeretem Klárát, és ő is szeret engem miért tagadja meg hát tőlem? Az okát már megmondtam! Lénárd bátyám, ne legyen olyan engesztelhetetlen, az Isten áldja meg! Kegyelmed nevelt fel és oktatott kicsiny koromtól fogva. Klárikával együtt nőttünk fel, mint testvérek.
El kellett mosolyodnom szegényen, annyira furcsa figura volt, amint ott állt előttem hegyesen kidüllesztett mellel, hunyorgó, fenyegető, szaporán pislogó tekintettel, amely égett, mint a parázs... de persze nem égetett, mint a parázs. Engem legalább nem. Józsefnek kereszteltek válaszoltam elkomolyodva, nehogy még jobban feldühösítsem.
Ezek után tehát nem csoda, ha ennyire útálom és ezt az utálatos gyűlölködést is meg lehet nekem bocsátani nem igaz? Nem igaz, hogy meg lehet nekem bocsátani? Meg. Ha így áll a dolog, nagyon meg. Látod, látod!... Látod, hogy nem kell engem kerülni, amiért ily fertelmes indulatot árultam el. Te sem volnál más. Minden becsületes ember hasonló volna hozzám.
Egy molnárhoz ment volt férjhez, a ki legutóbb Galaczról irt ezelőtt harmincz esztendővel valami hagyatéki dologban. Nem válaszoltak neki s ő se erőszakolat a dolgot. A másik két testvére leány maradt. Már abban az időben, a mikor engem a bátyámhoz küldtek vakácziózni, lehettek negyvenesztendősek. Két-három év volt köztük a különbség.
Én még telemerítettem vízzel a vászon »Eimer«-t, azután utána mentem. Útközben alaposan leszamaraztam magamat és szigorúan elhatároztam, hogy vissza fogom vezetni magamat a rendes kerékvágásba. Nem járja, hogy a »Feld-Fieber« engem is megtámadjon.
Engem eleinte valósággal elkábított a nagy lárma és a sürgő-forgó roppant elevenség, amely mindenfelől egyszerre csapott le rám. Az erdők örökös csendje és békéje után most egyszerre ez a lármás zaj, nem csoda, hogy szinte belekábultam, míg lassankint valahogy mégis hozzá tudtam szokni.
És ez ügyben keresett engem méltóságod? Miután a levél önre hivatkozott, siettem fölkeresni irodáját. De nem voltam otthon. Sajnálom, hogy hiába fáradt hozzám, azonban azt kell tudnom, miféle ügyben kellene felvilágosítást adnom? Eszthey arczán zavar látszott e kérdésre.
Ti a nagy titkot akarjátok megszerezni, anélkül, hogy segélyül hívnátok és életre keltenétek a magicus szalamandrát. Cynthia! Cynthia! Valóban te vagy? Segítségemre jöttél! kiáltá ekkor örömittasan és kitárta karját. Ne közelíts, José! Most nem érinthetsz engem! Majd nappal, ha földi alakomban közeledem hozzád! Emlékezel-e még szavaimra? Emlékszem! De hiába kutatám értelmüket!
A Nap Szava
Mások Keresik