Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 21.
Az intézetből... De mondja meg, kérem, hol és kinél vagyok e házban? Nem tudja, hol van? kérdé bámulva Ernesztine. Hát nem ismeri a grófnét? Hallottam, hogy úgy nevezte úrnőjét, kit én évek óta ismerek, de nem tartottam annak. Eszthey grófné házában van, kivel ide jött, de hát kicsoda ön? Szükséges azt magának tudni?
Négy nap alatt letelt a szegődés ideje, mint ama mesebeli szolgálati esztendő, mely csak három napból áll; akkor magához hivatá Sina az ifju huszárviselt embert, s megköszönte neki a szives készséget és hüséges szolgálatot. „Ezt az öltönyt pedig tartsa meg ön emlékül. S hogy ezt még szükségből se legyen kénytelen viselni többé, fogadja mellé ezt a kis napidijt.“
Azért mi is azt mondjuk, szerkesztő barátunknak, a mit Sieyes abbénak mondott az iskolás gyerek, mikor igy szólitá meg: „Adok neked egy almát, fiam, ha megmondod, hol van az Isten?“ „Adok én önnek kettőt, viszonzá az, ha megmondja, hogy hol nincsen?“ Tehát ön is, szerkesztő barátunk, nekünk tiz Napoleondort kinál, ha irunk önnek a felől, hogy mit mondott Napoleon? adunk mi önnek huszat, ha azt megirja, hogy mit nem mondott el?
Ön, a ki egész életét szerzéssel töltötte és ezt tartja az ember legfőbb hivatásának? Igen, mert én zsidó vagyok, kiáltott Atlasz úr elkeseredve. Hallja, öreg, ez már mégis elbizakodottság. Hát maga azt hiszi, hogy csak a zsidónak van esze a szerzésre? Dehogy hiszem, dehogy hiszem! felelt Atlasz úr, elfintorítva arczát, mert Manó fia jutott eszébe.
Az a becsvágyam van, hogy helyreállítsam a Szádváryak ősi fényét s visszaszerezzem mindazt a vagyont, mely hajdan családunké volt. Akkor aztán igazán élhetnék rangom szerint; de míg idáig juthatok, szereznem kell, sokat kell szereznem. Seregeknek ura! jajveszékelt Atlasz úr hát még eztán is szerezni akar? És ön ezt helytelennek találja?
Oh, ha még valaha reményen lehetne arra, hogy ön befogad barátainak és tisztelőinek intim körébe, ha módom lehetne, hogy összehasonlíthatatlan művészetének, zsenialitásának egy-egy lehullott forgácsát valaha a magaménak mondhatnám ...
E vészes szenvedély eddig szíve mélyén pihent, de az ön szerencsétlen baklövése fölébresztette, s ha a szörnyeteg fölébredt, akkor ordít és zsákmányt keres. Ki számíthatja ki, mi lesz ennek következménye? A férget beültette fia szívébe, és ki tudja, nem fog-e oly nagyra nőni, hogy megőrli szívét és elpusztítja nyugalmát, boldogságát? Apai kötelességemet tettem, felelt Atlasz úr megátalkodottan.
Jó reggelt kivánt neki s azután így szólt hozzá: Kegyébe ajánlom magamat, kisasszony. Kérem, emlékezzék rám szívesen. Milyen ünnepies! Elmegy? El. Kár. Szerettem volna, hogyha még marad. Az urak nem szívesen beszélnek franciául s én oly keveset tudok németül! Ön volt az egyetlen gavallérom. De remélem, még látjuk?
Hanem hát a harkály nem pecsenyének való. Felmegy tehát az igazgatóhoz s jelenti, hogy itt van. Az igazgató vállat vonít. Hogy lehetne már ön itt? mikor ön meghalt. Ki mondja azt? Ihol van az ujságban. Hat ujságban is benne van, hogy ön agyonlőtte magát s meghalt. De hát én mondom, hogy nem haltam meg. Már nekem hiába mondja.
Legyen nyugodt, mindent meg fogok tenni, a mi az ön és a leány érdekében áll, kinek szemei már az első perczben emlékeztettek valakire, de nem tudtam rájönni a hasonlatosságra. Most tudom, kinek a gyermeke ő, s azt be is fogom bizonyítani. Tegye, tegye! kiáltott könyörgő hangon Somorjay, és kimerültségét egyszerre ismét lázas erély váltotta föl.
A Nap Szava
Mások Keresik