Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 13.
Eközben végiggondolta az öreg pár életét és magában titkon sóhajtotta: ti szegények! Márciusi délután volt s négy óra mulhatott. A nap előtt egy egy bujdosó felhő váltott át, de csak annál ragyogóbbnak tetszett utána a meg megujuló verőfény.
Mint tudjuk, visszautasított annak részéről minden kérdést, s a kis lakatlan szoba láttára valóságos keserüséget érzett, visszagondolva Klára napfényes, vidám elbeszéléseire, hogyan fogják együtt tölteni az életet.
Csak annak lehet sötét világa, aki eltelik enenhiúságával, hívságos ambícióival, aki szegényes emberi életét középpontjává teszi a mindenségnek és nincs támasztéka a végtelenség felé. Elbukik sokra becsült Énjének egyetlen komoly akadályában, mert Énjét szent és sérthetetlen fenségnek nevelte.
Ő különben sem kedvelvén a társas életet, sokat volt egyedül, s ennek következtében sokat gondolkozott, olvasott és írt, s bár soha nyomtatásban meg nem jelent tőle semmi, halomszámra szőtte a regényeket, és kigondolt mesék papirra tételét, s ennélfogva minden regényes vagy titokteljes esemény érdekelte, és a grófnő elbeszélése felköltötte figyelmét.
De gondolja meg, helyes, sőt szabad-e valakit eltéríteni akarni szent czéljától, ki Istennek kivánja szentelni életét? kérdé majdnem hidegen a fejedelemnő.
Mindketten a legelőzékenyebbek voltak Dózia iránt ki tapasztalatlansága ellenére olykor tünődött a fölött, miért mutatnak, s éreznek iránta annyi szeretetet, ki végre is egészen idegen nekik. De kora hozta magával, hogy úgy vette és fogadta a dolgokat, a mint azokat látta. Soha semmiféle gyanu nem szállta meg lelkét, de mit is gondolhatott volna ő, ki annyira nem ismerte az életet!
Magukkal hozták a korábbi szállásról, ugy mondták, hogy nagyon jó, ha két gyönge asszony mellett mindig van egy férfi. Ő is szivesen jött. A kis utczának pedig semmi szenzácziója sem maradt a beköltözés nagy napja után. A Farkas-féle házban csendes, falusias életet éltek, az uj lakók kedvéért sohase fordult be az utczába valami uri hintó, a mit meg lehetett volna bámulni, ők se sokat járkáltak.
A helyzet egy cseppet sem hasonlított ahhoz a romantikus elképzeléshez, amelybe ő az új életet beállította.
Ön, a ki egész életét szerzéssel töltötte és ezt tartja az ember legfőbb hivatásának? Igen, mert én zsidó vagyok, kiáltott Atlasz úr elkeseredve. Hallja, öreg, ez már mégis elbizakodottság. Hát maga azt hiszi, hogy csak a zsidónak van esze a szerzésre? Dehogy hiszem, dehogy hiszem! felelt Atlasz úr, elfintorítva arczát, mert Manó fia jutott eszébe.
A leány most már a feje alá huzta a fiu karját s kipirulva, a szemeit is lehunyva hallgatta. A fiu meleg lehellete mintha életet adott volna bele. Gyönge szive rendkivüli erővel küldte szét a lábaiba, karjaiba a vért, egyszerre nagyon egészségesnek és boldognak érezte magát. Aztán nagy elbágyadás következett, vértelen, fehér lett az arcza, a keze s csak suttogni tudott.
A Nap Szava
Mások Keresik