Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 29.
Engem is hívott az ünnepélyre, s valószinüleg el is megyek. Azt jól teszi. Ilyenkor nagyon szép a falu, és bizonnyal ismét nagy társaság lesz ott összegyülve. Ön nem kapott meghívást? Nem emlékezem, viszonzá zavarral a kérdett, de lehetséges, hogy az iróasztalon hever. Nem szokta fölbontani leveleit? Nem mindig!
IDA: Mert a szoknyájuk már messziről suhog ... Hiszen én nemcsak ütöttem őket, én tanitottam is őket. IDA: És még sem a tanitó fontos, hanem az iskola. És ez megvolna te nélküled is. Legfeljebb más tanitana. Tán nem oly energikusan, de azért valószinüleg ép oly eredménnyel ... JÁNOS: Ohó! Az eredményben én vagyok az első. Nálam az év végén soha sincs rossz tanuló! Siess! Jönnek a lovasok!
Kis ezüst óráját még ez az óra is oly szép volt, mint minden ezen az asszonyon kis ezüst óráját gyermekei kezébe adta, hogy menjenek csak a házmesterhez s hasonlítsák lent össze, valószínűleg nem jár jól. Miklós beszélt, melegen, áradozva beszélt s ha a Juon Blánkája ott a faluban, a hegy mögött hallja ezt, bizonyára elcsodálkozik, mert e szavak valósággal Juon levelei voltak.
A holnapi napon eldől, hogy bekövetkezik-e Eszthey gróf látogatása, mert valószinüleg sejti, hogy maga csak a vasárnapokat tölti itt, s ha beszélni kíván, okvetetlen a holnapot fogja fölhasználni arra, miután a városban sohasem találja otthon. Dóziának nem szabad holnap a templomba menni, mondá az ügyvéd. Hogy akadályozzam azt meg a nélkül, hogy neki feltünő ne volna?
Szóval rosszul tetted, a mit meggondolatlanul elkövettél, s valószinüleg az lesz a következése, hogy visszamentek a fővárosba, és vége a kellemes falusi létnek. Én nem megyek! kiáltott föl duzzogva és megrémülve a leány. Vigye magával Dóziát, ha tetszik... Nem fogom a nyár derekán a város porát nyelni, midőn van falusi tartózkodásom, hol kellemes otthonomban élek.
Meghalt s én lerogyva ágya mellé, zokogtam, rá sem nézve a gyermekre, ki ágya mellett feküdt a földön és mélyen aludt, valószínüleg valamely álomital következtében. Szörnyűség! kiáltott föl Kardos. És ez az ember tizenöt évig szabadon jár-kel s folytatja kárhozatos üzelmeit és ön nyugodtan nézte járását-kelését a nélkül, hogy föladta volna.
Midőn mondtam ezt neki, egyszerre elmultak görcsei s fölugrott ágyából, folytatta Zsófi gúnyos mosollyal és gyorsan öltözni kezdett, s azt rendelte, hogy vegyem elő kalapját, keztyűjét, miből láttam, hogy ő is menni akar, sőt mondta is, hogy szintén a templomba szándékozik sietni, valószinüleg Dózia kisasszony után, kinek korai távozása, úgy láttam, nagyon megijeszté, s megvallom, az nekem is nagyon feltünő volt.
A szerencsétlen fiatal orosz hadnagy nyitott szemekkel, megkeményedett, kitátott szájjal hanyatt feküdt a kemény földön. Görcsösen összehúzódott csizmás lábait maga alá szorította, karjait szétterpesztette... mellkasa egészen behorpadt... Dereka alatt egy csomó vér. A lóról való lezuhantában valószínűleg kardja kosarára esett, az szakította föl derekát az ágyéka táján.
Mindig rossz kedvű, de rendesen csöndes és nem okoz semmiféle zajt, vagy alkalmatlanságot a szomszédságban. Ki az a Zsófi, kire úgy látszik haragszik? Valószínűleg az előbbi lakó? Igen! azért haragszik rá, mert alig hogy behordozkodott ide, ismét mindjárt elment, s minden ok nélkül hagyta el a szobát... Mi is sajnáltuk, mert minden házi munkában segítségünkre volt.
A Nap Szava
Mások Keresik