Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 14.
Óvatosam, a legnagyobb rendben haladtak a csapatok. Egyszerre gyönge pukkanás zavarta meg az erdő halk muzsikáját. Mindenki összerezzent. A fegyverek idegesen csörrentek meg s utána félelmes csend támadt. Mintha az ágakról permetező vízcseppek is fönmaradtak volna. Megálltak. Az altisztek suttogva adták tovább a parancsot. A pukkanás újra fölhangzott, most már valamivel erősebben.
Tehad nekem van enyihany igen jo indigenaba ojtott exemplariumom, a ki mar acclimatizalta magát izs nalunk, azokat izs facsimile kedviirt, közhasznalatra bocsatok, hogy hasznalhasson utana minden okozs ember. Mert teczik tunyi, sokat ir praxis. Okozs ember holtig tanulya. Mikor kirdezi patakmalomban mümolnár leginyitőle, „te Fridrik!
Én még telemerítettem vízzel a vászon »Eimer«-t, azután utána mentem. Útközben alaposan leszamaraztam magamat és szigorúan elhatároztam, hogy vissza fogom vezetni magamat a rendes kerékvágásba. Nem járja, hogy a »Feld-Fieber« engem is megtámadjon.
Mindjárt utána, abban a percben, amint az emberek melléje térdeltek, hogy segítsenek rajta, ha lehet nagy csomó vér buggyant ki száján, tagjai reszketni kezdtek, s a szegény őrmester egész hosszában elnyúlt a földön... Mire a reszketés megszűnt, szája kinyílt, szemei kitágultak és megüvegesedve, meredten bámultak üregeikben... Egy káplár mellére nyomta a fülét és hallgatódzott.
De ez izgalmas pillanatban a negyedik szakasz első sorából eldörren egy fegyver: Burr... S utána ropog darabonkint, amint e váratlanság hatása alatt feszült idegeikkel elrántották a legények a ravaszt: Burr durr... durr durr, pukk pukk pukk... A levertség moraja jut végig tömegen. Mily fegyelmezetlen csapat! Hát katonák ezek?
Mi baj az istenért, már megint... Igen, szédülök. Csak maradjon egy kicsit magára, feküdjék nyugodtan. Hunyja be a szemét, ha ugy jobb, ugy... Szürke kendőt kötött a fejére s elszaladt. A pap utána meresztette a szemeit s a mikor már elment, akkor is mindig az ajtót nézte fáradt bámulással.
A nagy, erős asszony az ágy szélére dülve hangtalanul vonaglott; azt se érezte volna, ha ütik, ha rúgják... Semmi lett belőle. A sovány asszony egyszerre fölkapta magát és elment. Az ajtócsapásra fölrezzent a gyermek anyja, de rögtön visszaejtette a fejét az ágy fájára. A gyermek utána nyult, kereste a kezét és rimánkodni kezdett neki: Nem látok semmit se, magát se. Gyujtson lámpást.
Addig azonban még sok minden történt. Látom, hogy apám csapkod, lármáz s mama jár utána. Velem a haragosat adta. Nem szólott hozzám s ugy ment el mellettem, hogy meg se látott. Na fiatal ur, mondja egy reggel a szobaleány majd mesterségre adják. Most mondta a nagyságos ur. Ej, ha, gondoltam, ennek fele se tréfa. Emlegettek affélét azelőtt is, de annyira komoly még egyszer se volt a harag.
Csupa gondoskodás volt szegény, maga szolgálta ki a fiát s kérdezősködött mindenről. Vékony, majdnem áttetsző, gyönge kezei erőtlenül bántak a villával és a késsel, ugy evett, mint egy kis öreg madár s mikor egyszer megnyomta a villamos gombot, nem szólott utána a csengetyü, még ebben is segítségre volt szüksége, olyan ügyefogyott, gyámoltalan öreg asszony volt már.
A homályos égen már messzire van innen az egymást kergető sneff pár. Elől surran a kis sneff menyasszony; utána szerelmes pisszegéssel a vőlegénye. Már nem is látni őket; már csak abból tudni hogy merre járhatnak, hogy onnan hallani még az elhaló, távolodó pisszegést: „cpsz! cpsz!..."
A Nap Szava
Mások Keresik