Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
Kérem, ez az ember reggeltől késő estig fárad érettünk, néha utazik is üzletileg, vonatról le, vonatra föl, s mégis csak annyi van ez imádságban, hogy: családunk fentartóját tartsa meg erőben érettünk küzdeni. Ne volna több? Nincs. Tessék megnézni, egy sor sincs több. Ez pedig csak kevés. Sokkal többel tartozunk neki. Nekem eleinte fel sem tünt a dolog.
Berényben a víg emberek nem igen kedvelik a ceremóniát. Csak a tekintetével követte őket, amíg a két leány eltünt a színház tájékán. Lám, lám tűnődött az operetteírók nem találhatnak ki olyan bolondot, amit az élet a maga naiv komolyságával meg ne ismételjen. Tessék: Giroflé és Girofla, az egyik kék, a másik rózsaszín szalaggal. Őszintén szólva: nem hiszek ebben a poézisben.
Vagy külföldi mesteremberek telepedtek le valamelyik közeli városban. A vándorló csizmadia unokájának, ha azt akarta, hogy tessék a munkája: már ezektől kellett mestersége tökéletesítését eltanulnia. Bőrt se használhatott már akármilyet: jobb fajtát, szebbet, jól kikészítettet pedig csak a városban kapott. Ezek a városok Európa mai nagy városai jórészt még a rómaiak idejéből maradtak vissza.
Egyszer végre kiütött a palota-forradalom, feljelenték a miniszternek, hogy a László irtóztató mértékben defraudálja a lelkiismeretére bizott boros palaczkokat a pinczében: tessék bár személyesen meggyőződni a kegyelmes urnak. Wenkheim ráhagyta magát venni, hogy lemenjen maga a pinczébe. S ime csakugyan ott volt a sok corpus delicti. Csak a corpus, a spiritus hiányzott belőle.
Egy kis parasztlány, a kinek a hasa fölött, majdnem a mellén vékony pertlivel volt megkötve a köténye, közönyös arczczal, inkább csak megszokásból lamentált: Tessék bejönni pubika, ne roszalkodjék Bözsike! S benn a gyermekszobában egymásra bámult a magára maradt két szigorú ur. Nyilvánvaló, hogy ez az egész terület a gyermekeké. Mi csak megtürt lakók vagyunk rajta. Az élet, a gondatlanság az övék.
Egy tekintet a zavaros, bizonytalan színű folyadékra elég volt, hogy elmenjen tőle a kedve. Morogva tért vissza s a törzstisztjeivel veszekedett. Tessék, ez hát az a híres százhuszonhét. Kohn úr a két sárga gebével elbírt utánunk jönni, Kohn úr itt van és beteggé teszi borával az embereket... Hanem a mi kocsink, az nincs itt, az nem tud jönni. Talán összetört valahol vélte az őrnagy.
Egy hétig szinét se látni; azt beszélik róla, hogy talán már meg is házasodott s amikor megjön: tessék, rám se néz! Annyira érdekli az a két leány? Mondjon róluk valami rosszat, lelkem.
Hiszen azért élt fölebbezéssel, mert az elsőfokú bíróság nem alkalmazta a kilencvenkettedik szakaszt. No tessék. Itt a kilencvenkettedik szakaszt. Mit akarnak vele? Mit akarnak vele? Még a katonaságnál sincsen több szakaszt, mint négy. Első szakaszt, második szakaszt, harmadik szakaszt, negyedik szakaszt. Miért rukkoltatnak most itt egyszerre föl kilencvenkét szakasztot?
A gróf éppen eleget kockáztatott életében, hogy utolsó hazárdcselekedete előtt megértse ezt a hajlandóságot másban is. Megkérdezte: Mi az, Samu? Miről van szó? Beszéljen. Hát jól van, beszélek. De tessék engem végighallgatni egészen; ne tessék addig hirtelenkedni, amíg el nem mondtam. Rosszabb már úgy sem lesz. Csak jobb lehet. A gróf mosolygott.
Kérem, ezt ne tessék ugy venni, mintha hizelegni akarnék, hanem igy van, hát igy van s a mikor be tetszett diktálni, hogy hova küldje a pakkot a Guravecz, hát mindjárt megütötte a fülemet a név. Ejnye, hogy a fene egye meg ezt a bitangot, már mint a Guraveczet, gondoltam magamban, hát ilyen becsapás már még sincs rendjén s hát gondoltam, hogy feljövök. És aztán mit érek vele?
A Nap Szava
Mások Keresik