Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 5.
Most Hermance szemei teltek meg könnyel, s betakarta arczát, és ez a mozdulat, s levert tartás oly nagy bánatot fejezett ki, hogy a fiatal leány láthatólag megdöbbenve, percz alatt mellette termett és letérdelt előtte. Bocsánat, rebegte alázatosan, mialatt ujra zokogásban tört ki. Ez már valami, mondá diadalmas arczczal Obrenné. Legalább mutatja, hogy megbánta bűnét! De én nem hiszek neki.
Folyton csak azt rebegte, hogy ha megölt volna az a nyomorult... ha megölt volna Szent Isten, ha megölt volna!... De nem ölt meg, iparkodtam rémületét eloszlatni csak megsebesített. Amikor végre sikerült a csizmát lehúznom, kegyetlen fájdalom nyilait bele az agyamba, cseppbe mult, hogy föl nem kiáltottam kínomban, annyira gyötört a seb.
Egy csinos lakásra, hol anyja esténkint lámpa világa mellett dolgozott, gyermeke ruháit igazgatva. Mintha rémlenek előttem valami, rebegte Dózia szemeit a levegőbe függesztve, s arczán látszott, hogy emlékező tehetségével küzd, a régen multba akarván tekinteni. Honnét tudja ön mindezeket? kérdé nagyfokú ijedtséggel és nyugtalansággal Klára.
Dó-zi-á-tól, rebegte halkan, s olvasni kezdett, mialatt mély csönd honolt a teremben. A levél a következőket tartalmazta: Sacré-Coeur, 12/9. 19.... Szeretett kedves grófnő! Onnét írom e sorokat, hol lenni egyedüli rendeltetésem a kolostorból! Beléptem a szent szűzek közé, s itt maradok örökre és fölveszem a fátyolt. Ne aggódjanak miattam, hogy híremet eddig nem hallották.
Hermance mélyen, fájdalmasan sóhajtott föl, de nem felelt, mert természetszerüen azt kellett volna kérdeznie, ki ennek az oka, hogy ilyen botrányba belekeveredhetik oly név, mint az Eszthey? És Enyingi gyermekről is beszélt, kit Holcsi el akart venni anyjától, s azért gyilkolta meg a beteg asszonyt, rebegte halkan, elfogultan, pirba borult arczczal Bertalan gróf.
Úgy ült ott a fűben, mint aki teljesen érzéketlen minden iránt, ami körülötte történik, vagy történni fog. Igaz viszont az is, hogy nem is volt mivel betakaróznia, mert rongyoska ruhái nem voltak sehol. Csak nem szaggatták össze ezeket a rongyokat azok a barmok? Kérlek, rebegte halkan légy szíves és hozd ide a ruháimat. Ott vannak a másik oldalon, az oszlop mellett.
A másik ebben gyönyörködni látszott, s mintha magában mulatva fürkészte volna a nagyszerű hatást. A harmadik asszony, a szép kalap alatt, nem figyelt oda. Nem érdekelte a végrendelet. Azon mérgelődött még mindig, hogy ez a rongyos asszony, a cselédforma, bántani merte. Szőcsné titkolni igyekezett kitörő örömét s meghatottan rebegte: Te mindig jó voltál, Teréz.
Le-he-tet-len, rebegte álmélkodva. Úgy van, a hogy mondom és nem hallgathatom el, hogy szépen vigyáztál rá, kinek gondjára volt bízva s idáig jutott egy férfival, kiről mi azt sem gyanítottuk, hogy ismeri. Álmomban sem jutott ilyen eszembe és még most is... Mindegy, akármi a véleményed, a mit elmondtam, azt saját szemeimmel láttam s kétség nem férhet hozzá.
A Nap Szava
Mások Keresik