Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 3.
És a legjobb hamarosan hozzászoktatni a hideg vízhez is, hogy ne legyen belőle meghülős, kényes természetű ember. A fürdőben mindig szappannal is meg kell mosdatni, de a bőrét mindig töröljük le jó szárazra, nehogy kipálljon.
Szirmay átlátá, mily haszontalan légyen ellenzése ezen erőszakos kivánságnak, azért fölnyittatá az ajtót, csak kihallgatást kérvén előbb. Szirmayné és leánya magok veszedelmét felejtve, nyomultak elő rokonjok felé, midőn őt a tatárok közelében láták, legalább vele vágyván a szerencsétlen zsákmányává lenni, nehogy szokott gyámoktól megfosztatván, ne legyen paizsok a sors csapásai ellen.
So!... az persze nem lenne kár, ha jól megrúgnál. De bizony az is kár lenne. Azért kell szólnod, ha közeledbe érek ebben a tök-sötétségben, nehogy afféle akaratlan pimaszságot tegyek. Tehát már közeledek... Nem mondta, hogy ne jöjjek. Úgy látszik, csakugyan nagyon fázott szegénynek a lába és kénytelen-kelletlen rá fog fanyalodni az orvosságra.
Magam a legszélső jobbszárnyon iparkodtam a többiekkel a kontaktust fentartani. Itt valami negyven fiú nyomakodott előre zárt vonalban, nehogy egymástól elmaradjunk. Az oroszoknak nem voltak fényszóróik, különben nem lehetett volna ezt a vakmerő »stikli«-t elkövetni. Három perc mulva a balszélső vonalak felől már felhangzott a hosszan elnyújtott, harsány hurrá!... Ott már sturmoltak a fiúk.
S akkorát kiáltott, szinte zengett bele a mély »Verbindungs-Graben«, amelybe sietve beugrottam, nehogy az alig négyszáz lépésnyire eső orosz állásokból valamelyik szemfüles »muszi« észrevegyen. Hollá, tanácsos úr! Kegyed az, vagy csak a lelke? Megráztam mind a két kezét. Én vagyok, őrmester úr, berukkoltam.
Jó, jó... ezt már hallottam. Hát akkor miért beszélsz? Visszamentem a kokeszlihez és hátat fordítottam neki. Bújjon ki a köpenyegből és szedje magára szellős rongyait, nehogy valahogy Isten csudájára csakugyan meglegyintse a guta. Nem is pipacsvörös volt már az arca, hanem céklapiros szinte lángolt a forróságtól. Nem is gondoltam volna, hogy ebben a vézna testecskében ennyi a vér.
A gróf végre megsokalta a dolgot; s mikor jött az egyik besugó, leültette, hogy irja le szórul szóra, a mit társáról elpletykázott. Jó lesz majd ad acta tenni nehogy feledésbe menjen. Ugyanigy tett a másikkal is.
A gróf, ha későn jön haza, soha sem hajtat a kapu elébe, nehogy a csöndes utczában lármát csináljon. Az utcza sarkán hagyja azt el, s onnét gyalog jön. Így történt tegnap is, midőn a női alak elsuhant mellette, s ő utána nézve látta, hogy az gyorsan beugrott a bérkocsiba, melyből ő kiszállt.
Az a derék vén Milecz grájzleros, akitől vásároltam, néhány száz kilométer távolságnyira köhécsel tőlem boltocskájának pudlija mögött, s nyilván bolondnak tartott volna, ha egy ekkora darab szappanért szívesen markába nyomtam volna tíz forintot. Pedig igazán szívesen megtettem volna. Igy igen kellett takarékoskodnom a kinccsel, nehogy elfogyjon. A hideg forrásvízben nem is oldódott valami jól.
Egy darabig némán nézegeték egymást, míg az öreg Szirmay István félig zokogva e szavakban árasztá ki szívének mély búját. Hol van az a hyenáknál dühösebb haramia, ki ezen ártatlan teremtés liliom virulását meggyilkolta? Segíts meg, Istenem, erősítsd bűnös lelkemet, nehogy kétségbeessem véghetetlen jóságod felett. Ki a gyilkos? riada Szodoray a két fogoly rablóra.
A Nap Szava
Mások Keresik