United States or Angola ? Vote for the TOP Country of the Week !
KATICA: Tudom ... az csak a Jenőkének fáj ... JÁNOS: Kérem. Most én beszélek. De ha csak ez volna az ön rovásán ... JÁNOS: Igen ... Kata ... ne nevessen! Tudja meg, hogy Riza lányomra nagyon rossz hatással vannak az ön léha erkölcsei ... KATICA: Ez már sok a jóból, tanitó ur!... Az én léha erkölcseim ... mondja: miért sérteget engem? KATICA: Pardon! Kicsit elrontja a maga erkölcsét ...
Továbbá jól mondta azt Daudet, hogy minden író leginkább villatulajdonos szeretne lenni, de mégsem az írók lesznek azok, hanem a posztókereskedők. Állapodjunk meg abban, hogy mindenféle mesterségnek megvannak a maga szenvedélyei és még hajnyírás tekintetében is különbözik a csizmadia a kovácstól. Hasonlókép csoportosulnak az erények foglalkozás szerint.
A körmükkel akartak kiásni valamit a semmiből. Az igazgató mindennap korán jött a szinházhoz. Az ócska szekrényekből maga elé rakott egy nagy csomó régi darabot s lázasan kutatta közöttük a gyöngyöt. Ebben a hajszában elvesztette a judiciumát.
Szemben a pince magas kőfala mellett Jung Kálmán feküdt csendesen és mozdulatlanul. Az ágy fejénél kissé hátrább volt egy szék, melyen vagy az anyja ült, vagy a tizenhatéves huga, a Róza, vagy más. Azért volt a szék kissé hátrább, hogy Kálmán ne láthassa, ha az ember sirt. Hát Kálmán csak maga elé nézett borzasztó nagy szemeivel.
És ekkor ismét nem tudott senki fölvilágosítást adni? kérdé fürkésző tekintettel Holcsi. Azt hiszem, nem, mert azt is hozták volna a lapok. És gróf úr ismerte ama meggyilkolt nőt? Ismertem, mondá komor arczczal, lesütött szemekkel a kérdett. Sőt több évig összeköttetésben álltam vele, de egyszerre ő maga szakítva azt meg, többé nem tudtam róla semmit.
Az nem, viszonzá láthatólag megzavarodva Klára, de miután gyámatyám arról sohasem beszélt nekünk, azt hiszem, nem bizott meg idegent, hogy ezeket Dóziának előadja. Nem beszélt, mert maga sem tudott róla. Legujabb keletű dolgok ezek s Holcsi úr egyenesen megbizott, hogy tudakoljam meg Dózia kisasszonytól, nem emlékezik-e arra az időre, midőn még anyjánál volt.
Hát csak éljen száz esztendeig, fiatal úr és a maga Istene áldja meg! Szerencsés utat! Danke, Herr Kollége, kísérje szerencse magukat is én ezennel tisztelettel elbúcsúzok és megyek!
Valamit varrogatott, de legtöbbször térdeire fektette a munkáját s lustán maga elé nézett, mintha keresne valamit a padlón. Egy öreg tudós német asszony sürgött körülötte, örökké rendezett, takarított s látható ellenszenvvel fogadott minket. Sehogy sem akarta megérteni, hogy mint fogadhat egy ilyen állapotban. S egy éjjel váratlanul közénk pottyant az uj ember.
Sohse ugráljon, kis leány, intettem neki a kezemmel is, a szememmel is eszem ágában sincs, hogy bántsam! Nem volna szép, ha egy ilyen magamfajta nagy darab magyar katona bántana egy ilyen gyenge gyereket, mint amilyen maga. Nem vagyok gyerek... rázogatta fejét a leány. Hát mi? Voltak itt katonák, folytatta anélkül, hogy a kötekedő kérdésre választ adott volna akik bántani akartak.
A legiszonyúbb önmegtagadásba, valóságos hősies elhatározás mondá meghatva Enyingi. Jakab gróf nem birta eltitkolni megdöbbenését, mert ő Veronikát csak fölvilágosodottnak s meleg szívűnek látta, de hogy az hősies harczot vívott önmaga és érzelmei ellen, mindeddig eszébe sem jutott, és e szavakra mélázva, gondolkozva tekintett maga elé a földre.
A Nap Szava
Mások Keresik