Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 3.
Klára arczán azonban nem látott mást, mint kellemetlen meglepetést egy pillanatra, s ennek elmúltával nyugodt hidegséget.
Egy pillanatig mozdulatlanul meredt oda, azután dühösen felkiáltva kirohant a toronyból. José győzelmesen felnevetett és sátáni elégtétellel nézte a tükörben, amint az öreg szélvész módjára egyszerre csak a mitsem sejtő fiatalok előtt termett... A szavakat nem hallhatta, de látta, mint sikolt fel Klára halálsápadtan az ijedtségtől, ellenben az ifjú merészen felemelt fejjel nézett bátyjára.
Gyáva, gyáva! mondá Sándor elpirulva. Épen ebből láthatja, hogy igazán szeretem. Elégszer voltam bátor ott, hol nem szerettem; az igaz szerelem, úgy látszik, gyávává teszi a szívet. Hiszen még azt sem tudom, nem jövök-e későn, nem szeret-e már más valakit Klára? Biztosítom, hogy nem! kiáltott a plébános szokatlan erélylyel. Nem szeret, senkit sem szeret.
Klára bizonyos jártassággal fogadta a vendégeket, míg Dózia majdnem ügyetlennek látszott mellette s arczát biborpir önté el, mialatt Enyingi megnémulva a bámulattól, míg Jakab gróf élvezettel tekintett rájuk.
Lehet negyven éves, vagy valamivel több, viszonzá Latorné. Mondja, hogy szivesen látjuk s vezesse ide, jelenté ki Klára egy pillantással barátnőjére, ki egykedvűen hallgatta a párbeszédet. Nem lehet elutasítanunk ezzel az ajánlattal, mondá Klára. Dózia helyeslőleg intett fejével. Az idegen belépett.
Akkor majd Eveline is itt lesz s közös egyetértéssel állapíthatják meg az osztozást. Eveline nem fog lejönni, mondá erre Manó. Tiszteltet és azt izenteti, hogy addig nem teszi lábát a kastélyba, míg ez a nőszemély, ez a Klára itt a háziasszony. Itt van ni! sóhajtott Atlasz úr, keserűen. Már saját leányomat is elüldözi a házamból. Oh, ez a Boglár Klára csak az én veszedelmemre született e világra!
Dózia kisasszony már elment, mondá Zsófia, a szobaleány. Talán a kertben sétál? kérdé meglepetve Klára, s elfelejtkezvén görcseiről, gyorsan felült ágyában. Imádságos könyvet vitt kezében, mint minden vasárnap reggel. Valószinüleg a templomba ment. Ily korán! kiáltott föl Klára, s gyorsan öltözni kezdett. Már jól van kisasszony? kérdé elmosolyodva Zsófi.
Minden, a mi történt, úgy kavargott fejében, mint valami zűrzavaros álom, melyből egyszerre napfény, madárdal, meleg tavaszi szellő ébreszti föl. Homályosan emlékezett arra, hogy midőn félénk kopogás után a szobába lépett, Klára meglepetve, örvendve ugrott föl az asztal mellől s oly őszinte mosolylyal nyújtott neki kezet, hogy egyszerre csodálatos módon megszállta a bátorság és beszélni kezdett.
Úgyis már régen meg kellett volna tennünk a köteles látogatásokat, de biz én nem nagyon törtem magamat a derék pletykázó szomszédok után, sokkal jobb volt nekem itt, egyedül, a te oldalodon. És most miért kívánkozol az emberek közé? kérdé Sándor. Nehéz fejed van ma, öregem, mondá Klára mosolyogva és megkopogtatta újjával Sándor homlokát.
Mit felelsz erre, kedveltem? Igaz! attól a perctől fogva, midőn a rablók kezei közül megmentém. Akarod-e tehát nőül venni? José lángoló szemekkel ugrott fel helyéről, de a házigazda parancsoló mozdulattal csendre inté: Még nem végeztem be! S igéretemhez egy komoly feltételt kötök! Klára kezét csak akkor adom néked, ha feltaláltuk az aranykészítés titkát!
A Nap Szava
Mások Keresik