Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. október 25.
Oroszlay utánuk nézett, de az idősebb, magasabb és erőteljesebb egészen elkerülte a figyelmét. Ő csak az egyiket látta, kinek nézésében fölolvadt tekintete, s majdnem azt kérdezte tőle: Te vagy, te vagy, kit oly régóta keresek, kit álmaimból ismerek. Szólj, ki vagy és mi a neved? Tegnapelőtt te hoztad e hölgyek egyikét ide, nemde, későn este éjfél után? kérdé határozott hangon a bérkocsistól.
Mikor az anyósom elfordult, az éjjeli szekrényből kivettem a revolverem, zsebrevágtam és elmentem az uri kaszinóba. Tudtam hogy Haller esténkint odajár. A szolgának adtam egy forintot s azt mondtam, hogy küldje ki a doktor urat. Kit jelentsek be? kérdezte. Senkit. Mondja, hogy egy ur várja az előszobában. Röviden végez, csak éppen kérdezni akar valamit.
Nemes vér folyik ereiben, mondá, s jó nevelés mellett hasznos tagja lehet a társadalomnak. És te? kérdé félre fordítva fejét Eszthey. Megigértem és megtettem, a mit tőlem kért. Fölfogadtam a leánykát, kit, nem tagadhatom, abban a perczben gyülöltem, de neveltettem és később megszerettem. Anyja szomorú sorsa, kit, úgy tudom, meggyilkoltak, meghatott.
Új tervet kellett készítenie, de előbb megtudni az okát, a mi a házaspárt majdnem egyszerre lemondatta Dóziáról, a kit hosszú évek során rejtegetett Esztheyné férje előtt, az pedig szüntelenül kereste.
És a kit tisztának akarunk látni, annak számára ezerféle mentséget találunk, s ő azok közül a férfiak közül való volt, ki szerelme tárgyát nemcsak szeretni, de tisztelni is akarta, s ábrándos lelke magas szinvonalra emelé Dóziát, ki bár hányódott-vetődött a világban, mind a mellett megtartá szüzies tisztaságát, s minden szava, mit tőle hallott, kifejezte lelke romlatlanságát és szivének melegségét...
Dózia! kiáltott föl Hermance meglepetve, mert e perczben egészen más alak állt előtte, mint kit utolsó ittlétekor látott egy hónap előtt. Annak komor, daczos, sötét tekintetű arcza elhatározottságot mutatott, s a grófné fölugorva helyéről, hozzá futott, és megragadta lefüggő hideg kezeit. A leány nevének hallatára zokogásban tört ki és gyorsan elvonva a grófnétól kezét, azt arczára tapasztá.
Rettegve gondolt arra, hogy ő maga idézte volna elő szeretett gyermeke csalódását és boldogtalanságát, ama másikért, kit neki tulajdonképen gyűlölnie kellene...
Nos, hát az a bérkocsis pár nap előtt azt ujságolta nekem, hogy a vasutról ő szállítá be a fővárosba azt a fiatal hölgyet, kit akkor mindenfelé kerestünk. Valóban? Akkor pedig, ha jól emlékszem, nem akart neked róla fölvilágosítást adni, mondá nyugodtságot erőltetve Jakab gróf.
Hallott rólam, s tudta, hogy szivesen segitek a szenvedőkön... De Dózia kételkedve tekintett e feltünő zavarral kiejtett szavak alatt rá, s tünődve hajtá le fejét. Látszott rajta, hogy nem elégíté ki e felvilágosítás. Min gondolkozol? kérdé Hermance nyugtalanul, nem tudva, mennyit tud a leány a multból, s mit beszélt neki amaz idegen, kit Kardosnak hivnak. Nagyon betegnek érzem magam.
Te, a ki soha se csaltál meg senkit s a kit ő tönkretett. Dehogy. Várd meg, a mig megalázkodik, s akkor rugd fel. Hát nincs a férfiban egy csepp becsület se? Még a becsületesben sincs? Elfogy a pár forintunk, fiam, s aztán mit csinálunk? Valahova csak be kell hogy jussak. Az asszony már nem beszélt többet, csak erősen lihegett és a szemei szikráztak.
A Nap Szava
Mások Keresik