Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 14.
Az Eszthey-palotába. Nem soká fog Dózia ott maradni, mondá nevetve a leány, mire az öreg nő helyeslőleg intett fejével, azután elmondta neki a lefolyt jelenet részleteit...
Magának gyűjtötte, úgy-e? találta ki hirtelen a képjavító. A vörös terciárius intett a fejével. Meg akartam házasodni nyögte ki keservesen. Nem élet ez a barátélet. Én nem vagyok tudós pap, művész-orgonista, prédikátor, hittérítő. Ego non sum vocatus. Én családot, feleséget, gyereket szeretnék. Lám, Jézus Krisztus Urunknak is volt családja. Ácsok voltak.
JÁNOS: Azt szeretném látni! Az inasoknak a kopottságoddal nem imponálsz. IDA: Adok tisztát. Menj be a másik szobába! RIZA: Nem! Látni akarom az aranyost ... Anyuskám, a lovagló kosztüm van rajta ... IDA: Majd aztán, Rizám ... Előbb öltözzünk át. JÁNOS: Mig nem hivlak benneteket, hagyjatok magunkra. Beszélni akarok a fejével! János és Katica Nagyon szép és vidám asszony.
Vigyázz, nehogy írhasson Oroszlaynak! súgta Klárának Holcsi, mielőtt elutaztak s az helyeslőleg intett fejével és az ügyvéd kirobogni látván a fogatot, elégedetten dörzsölé kezét s szemei szemüvege alatt villogtak az örömtől, mialatt suttogta: Most már kereshetik őt, a merre akarják. Addig, míg én szükségét és hasznát nem látom, hogy Eszthey megtalálja Dóziát, nem fognak nyomára akadni és akkor?
Nem akartalak kiereszteni, mert láttam, hogy nem vagy felöltözve és be vagy csípve, ennyi volt az egész. Ennyi, intett fejével a leány az én szédülő fejemben azonban az a gyanu égett, hogy szándékosan itattál le és ebben az állapotban akarsz szeretőddé tenni... Itt van, most kimondtam!
No, Kálmán mondta lágyan és megsimogatta a homlokát hiszen ez csak mese. Jung Kálmán nemet intett a fejével. Talán azt akarta mondani, hogy nem a mese okozta a könnyeket. Hercegné sugta aztán ugy-e, ha meggyógyulok, engem is elvisz automobilon kocsikázni? Hogyne vinném, Kálmán. Elviszem messzire, gyönyörű kertekbe, fényes kastélyokba. Akkor a hölgy felállt és bement a szobaur lakásába.
Alszik, bólintott fejével a mester mire fölébred, a doktorok kezében lesz. Ügyeljen rá, Heiszer úr. Ügyelek én, könyörgöm, mindenkire... de szeretném, ha már senkire se kellene ügyelnem. Szeretném, ha ellátogathatnék kegyedhez fáért, mint a háború előtt. Azaz, felette szeretném, ha már vége volna ennek a vérontásnak, amelyhez semmiképen sem tudok hozzászokni. Megkínált egy cigarettával.
A Nap Szava
Mások Keresik