Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 10.
A hozzá hasonló természetek ritkán vagy soha sem érik el azt, mit az élettől várnak, de mind a mellett szeretném, ha Béla kissé hasonlítana hozzá. Az egészen más! kiáltott föl kissé zavartan Eszthey. A férfit más mértékkel kell mérni, mint a nőt, s Béla, bár kissé könnyelmű, de ki nem volt az közülünk húsz éves korában, s ő kifogástalan, derék, jó fiú.
Ej! azt a derék embert szeretném ismerni, a ki a mások adósságát kifizeti, mondá Atlasz úr hitetlen gúnynyal. Nekem is szükségem volna ilyen jó barátra. Mondd meg a nevét, talán kifizeti az én adósságaimat is. A neve Góg Ferencz. Úgy! A neve Góg Ferencz! kiáltott Atlasz úr leeresztett orral.
Ott már annyira ki volt merülve, hogy majdnem ájultan rogyott össze. A boldogság azonban ott csillogott a szemeiben, hogy keserves erőfeszítése nem volt hiábavaló, A faluban néhány emberből álló hadtáp-detachement tartózkodott, amelynél jelentkezhettem. Ez meg is történt. Az őrmester derék magyar ember el sem akarta hinni, hogy így kerültem ide, ahogyan ide kerültem.
Arra nem vagy alkalmas, hogy tanult ember legyen belőled. Hát légy iparos. A ki ezen a téren megállja a helyét, az éppen olyan derék ember, mint a kinek diplomája van. No már megengedj... Ő mondta. Hát csak hallgasd. A mama erre mondott valamit németül, de apám az asztalra csapott s azt kiáltotta: svájg! Én még azt sem tettem meg, hogy egy bátorító pillantást vetetettem volna a mamára.
Ez a szó, hogy Ruhe körülbelül harmincszor, a Vorsicht huszonötször, a Schneidigkeit tizenöt-húszszor fordult elő bennök, ezzel szemben a »magyar virtus« ötvenszer, a »magyar katona« legalább százszor és ez a kifejezés, hogy »le fogunk borsozni éket!« egynéhány százszor is előfordult ezekben a recsegő »Aufmunterung«-al elmondott úgynevezett kis beszédekben, amelyekről derék öreg kapitányunk bizonyára azt képzelte, hogy a század harci sikereinek biztosításához hozzájárultak.
Ő jobban meg volt lepve, mint én. Mi az ördög! kiáltotta harsány hangon csak nem ennek az isteni gulyásnak illata csalta ide? Nem a gulyásillat nyomában járok, Heiszer úr válaszoltam a derék szanitécnek, aki eközben barátságosan megszorította kezemet s hangosan elkiáltotta nevemet emberei számára is, hadd tudják, kinek a becses személyét tisztelhetik tábori bográcsuk körül.
Akkor történt, midőn az ő felsége által a régi honvédek részére felajánlt koronázási ajándékot, a százezer aranyat a honvédek közt kiosztották. A nyomorba sülyedt derék vitézek közül, kiknek érdeméből együgyüség volna valamit levonni akarni, sokan sereglettek akkor a fővárosba.
Dömötör szíve is felmelegedett és azon törte az eszét, hogy uristen, mi módon került az a derék rendőrhivatalnok birtokába. E pillanatban mindennél jobban érdekelte a kis szobor Nóra emléke és annak titokzatos története, de nem merte megkérdezni, mert félt, hogy ezzel új és végevárhatatlan elbeszélésnek nyitja meg zsilipjeit, pedig ő kimondhatatlanul szeretett volna hazamenni.
Végül, és itt különösen fölemelte hangját az apát-kanonok úr és arczán minden vörös szeplő a jóakaró leereszkedés egy-egy fényes napja gyanánt ragyogott, nem mellőzheti hallgatással e három kitűnő testvér tiszteletre méltó szüleit, kik bár magok idegen akolhoz, tartoznak ily kiváló gyermekekkel ajándékozták meg az egyházat és hazát; ő az apát-kanonok úr nem tagadja, hogy bizonyos tekintetben mindnyájan emberek vagyunk s vannak oly közös emberi javaink, melyeknek élvezetéből senkit sem zárhatunk ki, mint az egészség és hosszú élet: nem hiszi tehát, hogy bárki is akadna e díszes társaságban, ki ellenmondana neki, midőn e derék öreg házaspárnak is jeles gyermekei mellett, tartós egészséget és hosszú életet kíván.
Már nem dobog... mondotta fölgerjedve. Morelli kapitány úr szintén megvizsgálta kedvenc őrmesterét, de ez a vizsgálat is szomorúan ütött ki meg kellett róla győződnie, hogy a kötelességtudó, derék katona kiszenvedett. Meghalt... mormogta sötét arccal. Schultz hadnagy úr idegesen tépegette finom bajuszkáját. Der arme... ő már befejezte.
A Nap Szava
Mások Keresik