Láttad a szép leányt, kit az ügyvéd tegnap megszöktetett előlünk? Előhoztad-e, hogy meg akarjuk őket látogatni? stb. kérdezték sorban egymásután tőle, ki nem valami különös kedvvel érkezett vissza s egyhangú és rövid feleleteket adott. Csupán a háziúr nem szólt semmit.

A háromkarú vert ezüst gyertyatartóban égő viaszgyertyák csak a faragott asztal körül világították meg a boltozatos éttermet, melynek falain és bútorzatán az egykori fénynek és pompának most már csak fakó, színehagyott maradványai csillogtak. A nagy asztalnak csupán az egyik vége volt felterítve.

Ti már a kezdetnél annyi akadályt gördítettetek elénk, hogy ezúttal csupán a hármas próbát s a változás egyszeri erejét nyeritek meg! Cynthia, nem értelek! Majd megértesz, most aludj, José, aludj! Különben nem lesz erőd az újabb próbára! hangzott a lángok közül, és a koronás szalamandra teste összeolvadt az athenora lángjával.

Az éj homályában minden háborgatás nélkül áttakarodék az egész tatár sereg s a nap első sugarai lándzsáik aczél hegyein csillogtak s egy légrázó kiáltás üdvezlé azokat a tatárok részéről, a magyarok viszonzák, de csupán Ujváros felől s a már sűrű csapatokra oszlott ellenség vágtatva iramlott a mezővárosnak, a magyarok jól irányzott lövésekkel feleltek, de a tatárok első hevekben a domborodás aljáig nyomultak, itt azonban megcsökkent futások s új, a csekély távolság miatt még foganatosabb, tüzelésnek lettek kitéve, kevés ideig kitarták a golyózáport, sokan bátrabbaik közül a domb magasára hatni törekedvén, de iparkodása csak egynehánynak sikerült, ezek fent mint vakmerőségök áldozatai hullottak el, mit pajtásaik látván, futásnak eredtek s az erdőből Karácson hajdúi köszönték őket, részint zavarodásokat nevelni, részint jelül Szodoraynak a kitörésre.

Kettő hogy ha pöröl, mind kettőt ejtsd el egyenkint, S huzd le a bőreiket; senki ne tudja csupán. Szűz légy s erkölcsös, ha a nap süt; bünt kikerüljed; Éjjel mind szabad az; senki ne tudja csupán. Csalni lehet jobban a barátság örve alatt is. Könnyebb ejtni szerét; senki ne tudja csupán. Hogy költött szinét a hazugság tartsa hivebben Add kétségesen; senki ne tudja csupán.

Bagosynak ezen igéire mindenki elnémult; a seregek elfoglalák helyeiket s az éjszakát tábortüzek nélkül mély csendben tölték, csupán a városszélen valának táborszemek távolabb kirakva s hallatszék némi hadi nesz, oda akarván a magyarok elleneik figyelmét vonni.

Gondolod? kérdé összerezzenve! Olvastam e szörnyű elemről, melynek ereje minden földi anyagot megemészt s nincs tégely, mely iszonyú feszítő erejét kiállná! De megvallom, csupán az alchymisták ámító találmányának hittem, hogy a laikusokat elrettentsék attól, hogy tisztátlan vágyakkal fogjanak e szent művelethez.

Nem beszélek arról a kétségbeesésről, mit az orvos kijelentésére éreztem, hisz azt úgy sem tudnám elmondani, csak arról, hogy mit álltam ki, midőn Eliz közeli haláláról beszélt előttem, mert ő maga is sejté, hogy meg kell halnia s csupán gyermeke miatt kesergett, kiről nem tudta, mi fog vele történni, ha ő nem lesz többé s az a félelem és kétségbeesés adta neki azt a merész eszmét, hogy Eszthey grófnénak írjon... Magához kérje őt és megvallva neki mindent, gyermekét könyörületébe ajánlja.

Csupán Pintye Gregor érdemle kivételt az egész csapatból, mint Kristófnak is észre kelle venni, ha félelme érzékeit s ezért használni engedte volna.

LESBIA: De most, hogy meghalok: Halálomban egész tied vagyok!! LENTULUS: Mi a multban szép álom volt csupán Csodás való Pompei ravatalán! LESBIA: Szép Lentulus, nem érhet ugy a vég, Hogy ne legyek egészen a tiéd! EGY RÓMAI: Jupiterre, megremegett a föld! MÁSIK RÓMAI: Meneküljünk! A csarnok összedőlt! HARMADIK: A tető ég! ELSŐ: Verres háza még épen áll amott, Pincéje ! MÁSIK: Az utcán láva foly!