Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 13.
Még marhacsapást sem láttunk, pedig már jókora darab földet hagytunk a hátunk mögött. Se szarvasmarha nem járt itt, sem ember. Mert bizony embert sem láttunk. Felkapaszkodván egy lankás hágóra, ott egy nyírfákkal körülszegett tisztáson végre megpillantottuk az ember nyomát. Csak a nyomát és nem az embert. Egy porig leégett tanya vagy más efféle szerdék lehetett, ami itt szemeink elé került.
Még pedig sánta kakuk. Mert bizony egy kicsit sántikálnom kellett. Megsebzett lábam nem sajgott valami túlságosan, rálépni azonban csak úgy tudtam, ha előbb biccenek egyet. Semmi no, majd elmúlik! Az a fő, hogy tisztán le van kötve és nem piszkolódott be.
Az odavezető úton pedig mert az út mind a két helyre egyformán vezet, vígasság völgyébe épp úgy, mint siralomnak ölébe hát az úton pedig asszonynénémék és anyámasszonyék kiteszik a széket az utcára a kiskapu mellé és öreges módon elszórakoznak a járókelőkön. Föltekintik a ruházatokat, amik a lányokon suhognak. No bizony, van is rajtuk mit nézni.
Megköszönte, de csak tovább sírdogált csendeskén ott a kaszárnya kapujában egészen estig. Századomban a »siegreiche 16-te Kompagnie«-ban Morelli százados úron kívül csak két tiszt volt: főhadnagy úr Nagy és hadnagy úr Schultz. A százados bizony már jócskán idős úr volt lehetett vagy ötvennégy-ötvenöt esztendős.
Amint kijelölt helyünket a táborban elfoglaltuk és komócióba tehettük magunkat, azonnal levetettem a bakancsomat. Azt reméltem, hogy talán a kapca gyűrődött össze a folt tájékán, azért szorít most jobban, mint eddig, de bizony a kapca símán fogta körül a lábamat.
Már hallottam egy jó öreg vidám bácsiról, aki itt lelki medicinát osztogat. Bizony alighanem a te diplomád az igazi... Aznap tüdősleves volt és báránysült salátával. Remek menű. Az őrnagy kinálta, hogy ebédeljen a társasággal. Legyen vendégük. Méltóztassál, öregem mondta a doktor is. Finom gesztussal tiltakozott: Nem, grácia; nem. Megvannak a magam kis bogarai.
Ha Judit várt volna is rá, a szülei bizony nem voltak erre hajlandók; nekik nem volt vesztegetni való idejök és habozás nélkül tépték szét a pókhálószálakat, amelyekkel a két gyerekember szíve össze volt kötve. Judit férjhez ment, mert vasfejü apja úgy akarta... És most, esztendők sora óta először, megint látják egymást.
Mindenkinek megígérem nagyon szívesen, mert magam is szívemből óhajtom. Erdész úrnak különben okvetlen haza kell kerülnie, különben kitől venném meg a szükséges fát? Nevetett. Kövér homlokán elsimultak a ráncok. Szemmelláthatólag örült, hogy egy-két percre a tréfa virágos rétjére tévedhetett. Bizony, ritkán tévedünk mostanában erre a kedves virágos rétre...
Kártyázni nem tudok, versenyistállót soha se fogok tartani ... Hé, Calvados, ne fickándozzál, te vén szamár!... Ami pedig a Cléo de Mérode-okat, meg a többi különösen fésült hölgyeket illeti: ha elszerződném a Van der Kerkhoven-családhoz, bizony Isten, mint becsületes kalmár állanám az alkut. Ugyan ne mondja! Pedig most nagyon komolyan beszélek.
A sok tépászástól bizony bomladozott már az és kilátszott belőle a közéje rejtett levél csücske. Zsuzsánna néni úgy csapott le arra vékony hosszú ujjaival, mint a verébre a karvaly. Amikor a kúsza levelet olvasni kezdte, nyomban színt változtatott és háromszor is megdörzsölte a szemét, hogy vajjon jól lát e.
A Nap Szava
Mások Keresik