United States or Gibraltar ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az oldalára festett cifra angyalokat napközben megcsókolja ugyan s őket bizonyos gyöngéd becézéssel Ufnak nevezi, de már bele nem fekszik szívesen. Határozott tudása van arról, hogy az ágyat nem lehet húzgálni, de a kocsit igen. A kocsit ugyan kinőtte már, de az ifijúr ezzel nem törődik s addig ordít éjszakának évadján, amíg beleteszik és húzgálják.
Jól van no, mondta, széthajigáltatom a rőzsét, legalább lesz dolog vele, ha megint össze kell rakni. Ki az ördög tudja azt, hol bujkál azóta az a bitang kis hóhér? Nagy immel-ámmal és édeskevés reménységgel mondta. De a véletlen éppen a legjobbkor avatkozott bele a dologba.
A pénztáros a bakter és a raktáros után kiabált s megkönnyebbülve lélegzett föl, mikor a sinek mellett két csendőrt látott szaladni az állomás felé. Az egyik csendőr rettenetes pofont adott a szegény embernek, csupa szokásból, mert szükség igazán nem volt reá, megvasalták, hogy jajgatott bele, észak felől pedig nagy sipolva érkezett meg a vonat. A fuvaros behunyta a szemét, hogy ne lássa.
Itt kellett szabadulniok ez leány-nyom, kiáltá a haramia, nyitni akará az ajtót, de midőn a kulcsot bele dugá, vevé csak észre, hogy egy más kívülről van a zárban, csak most szökhettek el, mióta itt vagyunk, vágjuk be az ajtót s fejszéjét ragadá. Menjünk ki a másik úton, így eláruljuk magunkat, s dugott járásunkat. Mondá Marosán.
Amint ott kuporogtam a bokor tövében és belenéztem ebbe a mindenféle szerteáradó végtelenül nyugalmas békességbe, megülte szívemet a kedves megenyhülés. Oly áldott jóérzés vett erőt rajtam, mint már régen nem. Könnyűnek, elégedettnek és örvendezőnek éreztem magamat, kicsibe múlt, hogy bele nem kezdtem gyönyörű templomi zsoltárunk eléneklésébe: »te benned bíztunk eleitől fogva...«
Folyton csak azt rebegte, hogy ha megölt volna az a nyomorult... ha megölt volna Szent Isten, ha megölt volna!... De nem ölt meg, iparkodtam rémületét eloszlatni csak megsebesített. Amikor végre sikerült a csizmát lehúznom, kegyetlen fájdalom nyilait bele az agyamba, cseppbe mult, hogy föl nem kiáltottam kínomban, annyira gyötört a seb.
Mint műlakatos puskaműveshez került s egy vadászfegyverrel, amit javítás végett próbált, szerencsésen hátbalőtt egy bosnyákot. Kukumene! jajgatott a bosnyák, mikor a hátából szedték ki a söréteket. Oh Gott! tördelte a kezét a koma ugyan hány sörét ment bele? Bécsben váltunk el egymástól, miután előbb végigkódorogtuk mindazon földet, ami Novibazár, Erdély és az osztrák havasok közt van.
Az üveg szikrákat szórt, mint egy óriási gyémánt... Mákosmetélt... Igen hagyta rá a doktor. Mákost eszel? szólt bele az őrnagy figyelmeztetően. Hisz nem szereted a mákost Jani. Igaz. Hozza dióval... Nem hiszem, hogy tudnám dióval szolgálni szólt a pincér kissé fancsalin, de restelkedés nélkül. Akkor szárazon, csak azt a kis megemészthetetlen szemetet ne szórják reá...
Bele kötsz a legjobb barátodba, csak azért, hogy elmondják neki: megverekedett, nem tudom kiért, mindig megverekszik valami semmiért! Ha esik az eső, szalmakalapot téssz föl, ha fú a szél, fütyölsz és azt mondod, hogy segítesz neki. Okos ember vagy. Látod, már utánad jött! Azért akart behajtani minden kapuba, hogy okvetetlenül megtaláljon. Én, én nem ilyen vagyok; katona vagyok.
Másnap, már mint tegnapelőtt, ujra nálunk járt. Engem is félrehivott egy pillanatra s szigorúan kérdezte, hogy: no, nem gondoltuk-e meg a dolgot? Nem jobb lett volna-e tanulni? Nem mondtam neki hidegen. Hajlandóságom van az iparra. Ugy? kérdezte nagyon megnyult ábrázattal s zavarba jött. De hát édes fiam kezdte ujra én ebbe nem egyeztem bele. Odajött Rubin is.
A Nap Szava
Mások Keresik