Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 14.
A füst figyelmeztette a benszülötteket, akik mindenfelől a tengerpartra gyűltek és az árúk megszemlélése után a magukkal hozott aranyszemecskéket a kiválasztott holmik mellé lerakták. Azután ismét eltávoztak. Alig tűntek el, a kartagói hajók újra kikötöttek a parton, megvizsgálták az aranydarabok mennyiségét és ha elegendőnek találták, akkor elvitték, az árút pedig otthagyták.
Ha a légy, szunyog, vagy szitakötő a leveleken csillogó harmatcseppből torkoskodni akar, feje beleragad a szívós nyálkába. Ha felfelé nem találnak támasztékot, akkor leszállnak, ha lent sem akadnak valami ágra, falra, kerítésre, amibe belekapaszkodhatnak, akkor újra felfelé törekszenek mindaddig, amíg céljukat el nem érik.
Ha tönkre kell jutnia, azt mondta, főbe lövi magát, kiáltott Eveline újra kitörő zokogással. Szörnyűség! kiáltott Atlasz úr, olyant szökve helyén, hogy erősen a hintó födelébe vágta fejét. Főbe lövi magát! Kitelik tőle, azért gróf. Ha a zsidó tönkre jut, kezdi újra a batyúval, de a gróf főbe lövi magát. Miért nem utánozza ebben is a zsidót, ha már a speculatióban utánozta? Nagyszerű!
Szó sem lehetett róla, hogy ismét beburkolódzam köpenyegembe és újra haszontalan kísérleteket tegyek az alvásra. Helyesebb, ha rágyújtok egy cigarettára, magamra kapcsolom holmimat és tovább folytatom vándorlásomat délnyugat felé. Ezenközben majd elpárolog érzékeimből a gyanu is.
Sok az enyhitő körülmény, hanem az a szerencsétlen Demeter nagyon elrontotta a dolgát. Holnap próbálnak még vele. Reggel felhozatták ujra. Hol voltatok? Kocinski urnál. A gazdája megfogta a gallérját, a szemébe nézett s az izgalomban reszketve beszélt hozzá. Néha megrázta, hogy jobban megértse azt, amit mond neki s a fülébe kiabált, mintha süket volna a szegény ember. Demeter, ne légy bolond.
Mikor másnap ujra eljött, azért elébe ment, hallgatta amit mondott, mert ebbe is ugy beleszokott, mint a hivatalba, vagy abba, hogy a nap bizonyos időszakaiban enni kell, de magában kinevette s nem hitt neki egy szót se. Amikor megint eljött a megyei és a városi tisztikar s a tüzoltó-banda, bizonyos megkönnyebbüléssel adta át nekik a kis halottat eltemetni.
Jaj, uram Isten: mind cserepes lesz a föld, elszárad a vetés, csak már megállna ez a szél. Már megint minden kifagy, a mi kikelt? csak már bemelegednék ujra. Jaj, minden kiszárad, hernyó, sáska elhatalmasodik, de jó volna egy kis friss zivatar. Végünk van, mind megdül a gabona, beiszapul a rét! állandó idő kellene már. Egyik nap olyan, mint a másik; mind összeszorul a buza szeme.
A szobrász nem tagadta, hogy ezt a boldogságot barátjának, Balthazár rendőrkapitánynak köszönheti, s hálája jeléül neki ajándékozta egyik legszebb alkotását, Lédának és négy gyermekének, Castornak, Polluxnak, Helénának és Klytaimnestrának bronzba öntött csoportozatát. Ettől fogva újra hangos és derűs volt a művész házatája. Nem csoda. Nóra és leánya ragyogóan érdekes és vidám teremtések voltak.
A Nap Szava
Mások Keresik