Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 8.
Jól gondoltam ki dunnyogta vállait vonogatva Regina de nem tudtam végrehajtani, mert ennél a pajtánál az a csavargó egyszer csak elébem állt, mintha a földből bújt volna ki és megtámadott. Soha ezt azelőtt nem cselekedte. Azt hittem tréfál, de nem tréfált... megragadott és hiába estem körmeimmel az arcának... nem eresztett el.
Hirtelenében azt sem tudtam, hogy kellene-e valamit mondanom, vagy talán nem is illenék, ha meg akarnám nyugtatni, hogy helytelenül gyanusított. Mintha egy ösztönszerű sejtelem azt tanácsolta volna, hogy ezt ne mondjam ki.
Az érsek titkon int a hajdunak, hogy hozza a következőt. Mikor a hajdu épen ki akarja cserélni az üres palaczkot telivel, a tiszttartó ráteszi tenyerét az üres palaczk szájára s odamordul a hajdunak: Hadd el öcsém, ennél többet soha sem iszom Csak tizenkét itczécskét méltóztatik mindig? kérdé az érsek? Épen csak annyit, felelt a tiszttartó. Azt azonban nem tudtam, hogy excellentiád is olvassa.
És ekkor ismét nem tudott senki fölvilágosítást adni? kérdé fürkésző tekintettel Holcsi. Azt hiszem, nem, mert azt is hozták volna a lapok. És gróf úr ismerte ama meggyilkolt nőt? Ismertem, mondá komor arczczal, lesütött szemekkel a kérdett. Sőt több évig összeköttetésben álltam vele, de egyszerre ő maga szakítva azt meg, többé nem tudtam róla semmit.
De ezt, természetesen, akkor még nem tudtam s pár hónapig nagyon is el voltam foglalva fivérem házasságával, ki eljegyezte Holcsi Amáliát, Holcsi Kálmán ügyvéd nővérét, kivel ekkor hozott össze először balsorsom s ki egész életem megrontója lett...
A távolság azonban igen nagy lehetett, a hang tompán, erőtlenül, csak mint egy erejevesztett messze visszhang érkezett füleimhez. Letettem arról a reményről, hogy ráismerhessek ágyúinkra. A fronton pontosan tudtam, hogy a mieink dolgoznak-e vagy az ellenség.
Persze, tudtam, hogy igazat ad. Gondolkozzék mindég józanul az ember. Azért ne értsen félre. A lány szép, okos, jó... Hogy beszéltem e vele? Dehogy, hát hogyan beszéljek, addig csak nem járhatok ki az utczára, a mig rendben nincs ez a dolog. A miket eddig összebeszéltem, most már vegye ugy, mintha nem mondtam volna. Haszontalanság az egész, volt, nincs. Azóta nagyot változott a dolog.
Maradj mindig a nyomomban, vezetni foglak, szólt hátra, miközben egy kiszáradt vízmosás hepehupás medrébe lépett. Szótlanul követtem és amennyire tudtam, iparkodtam a nyomában maradni. Mert hiába nem igen tudtam. Akármilyen jelentéktelen volt is lábamon a sérülés, de akadályozott a járásban és fájt, ha odaütögettem botorkálás közben a kövekhez, meg a kiálló fagyökerekhez.
Ha nem fájt volna a lábam és ha bizonyosan tudtam volna, hogy erre a menekülő bújkálásra elkerülhetetlen szükség volt, még jól is érezhettem volna magamat ebben a medvebarlangban. Igy azonban folytonosan ott motoszkált fejemben a kétség. A kis Regina meg volt magával elégedve. Otthonosan elhelyezkedett és tízszer egymásután is elmondotta, hogy semmitől sem kell tartanunk.
De tudtam, hogy a hegy alatt széles völgy van és hogy a vágásba igyekvő suták, a basa asszonyai, azon át fognak átváltani és arra csalogatják a bikát is. Ha odaérhetek, mielőtt átmennek a völgyön, ott találkozom is velök. Hanem a nyilt erdőben még sokkal jobban kell majd ügyelnem mindenre.
A Nap Szava
Mások Keresik