United States or Bulgaria ? Vote for the TOP Country of the Week !
Eszébe jutott a marmarosi rusznyák falu és a szegényes bolt, és lelke mélyében hálát adott az Istennek, hogy valósággá tette akkori vigasztaló reményét és gyermekeik dicsőségében elégítette ki a szülők becsvágyát.
De, jónapot, menjen ön is ebédelni. És Fröhlichnével egyetemben visszahuzódott az ablakból. Az audienciának vége volt. Miket beszélhetett össze-vissza ez a boldogtalan huszár? Három napig se tudom kibékíteni őket. Nagyon kedvetlenné tette, hogy Mira nem akart mutatkozni. De megpillantotta jó tündérét, Mariskát s megostromolta a másik ablakot is. Mariska egy negyedóráig tartotta szóval.
Mikor befejezte, szótalan álltunk, a tisztikar, s mi, akik díszőrsége voltunk a halottnak. Akkor azt felelte a fiam Deutsch beszéde folytatása gyanánt egy komoly, katonás hang: Amen és vége volt az egésznek. Nagyon kurta dolog a katonatemetés. Pár hónap múlva megint mással tette magát nevezetessé.
Eszthey szeretett volna gúnyosan fölkiáltani, hogy: birtokvásárlás. De nem tette s majdnem részvéttel pillantott leányára, ki oly szép volt, mint a nyiló rózsa és tudta, hogy ha az sejtené azt, a mit ő gyanít Enyingi elbeszélése után, mélyen megszomorítaná. Azután majdnem az egész látogatás alatt csak ketten csevegtek, a vendég ifjú és a ház leánya.
Mi lesz?!!... Ha csak meg nem halunk addig, tette hozzá olyan arccal, amelyre ennek a mentő lehetőségnek az elgondolása a remény örömét rajzolta. Még amikor a vonaton ültem, akkor is ettől a riadt kérdéstől sajgott a lelkem: mi lesz akkor?!
De hát miért változott meg egyszerre Dózia érdekei iránt? kérdé önkéntelen szemrehányással hangjában az ifjú, s szép arcza szomorú volt és kezét kérően tette össze.
Jakab gróf gyors pillantással tekintett körül, mintha valakit keresne, de a szoba üres volt s arczán csalódás látszott. A nap teljes fényével sütött be az ablakon s vidámmá, nyájassá tette a helyiséget, melyből, hogy csak kis idő előtt távozhatott valaki, mutatta egy az ajtó közelében elejtett zsebkendő s egy a pamlagon felejtett női szalmakalap, mellette napernyő.
Erős, határozott hangon ezt kérdezte: Akar itt maradni?! És már fogta is a leány rebbenős kezecskéjét. Nem eresztette el. Gina most elsápadt. Az egész mindenségért sem nézett volna a grófra, aki kétszer is ismételte: Feleljen, kis leány, feleljen! Minden csak magától függ, tette hozzá különös nyomatékkal.
Legtöbbnyire együtt ültek s kézimunkán dolgoztak, és beszélgettek; mindkettőnek új és érdekes volt mindaz, mit a másiktól hallott. Mindketten más és más világban éltek, nevelkedtek, különböző tapasztalatokkal birtak, s ez érdekessé tette az együttlétet.
Eleinte feszesen érezte magát mellette, csaknem félt tőle s meg sem merte szólítni. A leány könnyed modora, fesztelen bizalmassága, melyet, mintha régi ismerősök volnának, kezdettől fogva tanúsított iránta, lassanként megszüntette e kényelmetlen érzését, bátrabbá tette és önbizalmat öntött lelkébe.
A Nap Szava
Mások Keresik