Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 19.
Mit kiván nekem mondani, Jakab? kérdé meglehetős elfogultsággal küzdve, s arczán feszült érdek és várakozás volt kifejezve. Oroszlay elfoglalá a neki mutatott helyet szemben vele s kérdé: Emlékszik grófné az Obren névre, ha nem csalódom, említette azt egyszer előttem? Ismerem ezt a nevet és tulajdonosnőjét is, de nem beszéltem önnek soha róla.
Eszthey egy perczig nyitott ajakkal tekintett rá, azután hangos nevetésben tört ki. Ez még regének is valószínűtlen, kedves ügyvéd úr, mondá gúnyosan. Nem annyira, mint méltóságod hinné! És ön csakugyan hiszi ezt, vagy csak velem akarja elhitetni? Úgy látszik, nincs fogalma a családok tradicziójáról? Oroszlay gróf nem vehet mást nőül, mint vele egyenrangút. Ez ki van zárva! Miért?
A fővárosban nagy szenzácziót keltett Oroszlay leendő házassága.
Nem bűn, de rád nézve helyrehozhatatlan hiba és akadály, hogy tisztességes család sarja nőül vegyen; annál kevésbbé oly előkelő ember, mint Oroszlay gróf. Bizonyos vagy ebben, Klára? Oly bizonyos, mint hogy itt fekszem ágyamban, s ezeket mondom. De hát tett ő neked házassági ajánlatot? Arról szó sem volt közöttünk. Párszor találkoztam vele, ő hozzám csatlakozott, s beszélgettünk.
Beszélgettek mindarról, mi Dóziával történt utolsó együttlétük óta, s a gróf mindjobban meggyőződött a leány beszédéből, hogy Holcsinak csakugyan valamely titkos szándéka van vele, de hogy mi az? azt Kardos detektivtől remélte megtudni. Aztán újra és újra kicserélték érzelmeiket. Oroszlay elmondá, mennyit szenvedett, mióta őt nem látta.
A gyermekcserével, s nem tudom, mi fog történni azzal a fiatal leánynyal, ki Dózia helyét foglalta el Somorjaynénál. Úgy mondják, Holcsi gazdag ember. A mije van, azt Lamberth Klára örökli, de remélem, Eszthey gondoskodik róla. És ha ő nem tenné, én veszem ügyét kezembe mondá hévvel Oroszlay. Senki se nélkülözzön, ki Dóziával érintkezett valaha...
Lamberth Klára igazat mondott, midőn a társadalmi különbségekről beszélt, kezdé pár pillanatnyi hallgatás után, mialatt leküzdötte fölindulását; de vannak emberek, kik a szabályokkal nem törődnek, s én, ki Oroszlay Jakabot ismerem, azok közül valónak tartom, ki szerelméért dacol az egész világgal és nem riad vissza semmitől, hogy akaratát érvényre juttassa.
Ismétlem, nem ő fogalmazta, tollába mondták! De ki? Hol van, miféle emberek közé került, ezt kell kitudnom, különben megőrülök a bizonytalanságtól és félelemtől. Oroszlay talán az életben most először küzdött az őszinteség és titkolódzás kérdésével. Kinek tegyen szolgálatot?
Föl kell találnom, föl kell derítenem kilétét, múltját és az ellene irányult cselszövényt, mert érzem, hogy őt valami veszedelem fenyegeti. Hermance tágra nyilt szemekkel hallgatta ezt a vallomást, s úgy rezzent össze, mintha kigyó csipte volna meg, vagy a villám csapott volna le mellette. Dóziát szereti ez az ifjú? Oroszlay Jakab?
És miért nem ment el úrnőjével? Azt nem tudom. Az egész eset nagyon titokzatos volt. Tetszik tudni, mi cselédek is észreveszünk egyet-mást, s ha nem értjük, tünődünk rajta és mióta Dózia kisasszony egy éjszaka hozzánk érkezett, minden másként s oly különösen folyt a házban. Hogy érti ezt, magyarázza ki magát, mondá Oroszlay visszatartott lélegzettel.
A Nap Szava
Mások Keresik