United States or Niue ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mikor haza került, semmije sem volt, dolgozni kellett, de attól sem ijedt meg. Ez pedig csak az apocalypsis igazi csodája. Jószágot bérelt, nem félt a rosz esztendőtől. Még az időtől sem. A mi épen hihetetlen. Egyszer a mennykő a mezőn hét lépésnyire ütött le mellette: „no ugyan nagy tus!“ mondá rá „mikor nekem semmi sincs a kezemben“. Járt egyszer Budapesten az állatseregély.
Igazán, szólt elámulva a nagyhitü férfiu. No, ugyan ezt nem hinném, ha te nem mondanád! S igazán odaszur a czuczával a török fejhez, s kanyargattatja magát a fa-lovon? Csodálatos passziói vannak ezeknek a nagy férfiaknak. Hanem azért csak mégsem ült rá a fa-lóra, hanem inkább olyan helyre óhajtozott, a hol valami enni és inni valót adnak.
Huber ur másnap beköltözködött a földszintre s minthogy meg akarta ismerni a lakóit, mindjárt ebéd után behivatta a házmesternét. No csak őszintén rukkoljon ki mindennel. Fizetnek a lakók? Hát igen, igen hümmögött az asszony. Pontosan?
Kilopózott szobájából, s végig futva a folyosón, a hátulsó lépcsőn akart leosonni, honnan a gazdasági udvarra s innen a mezőre juthatott volna. Már a lépcső aljára ért, mikor János, a sujtásos inas, rá kiáltott: Hova szalad már no? Gyűjjön fel, vendégek érkeztek, ott várnak a nagy szalonban. A fiatal nagyságos úr nincs itthon, hát aszonták, hogy az öreg úrral is beérik.
Ő nem volt rideg arisztokrata, de tisztelte a nagy nevek tradicióját, s bármily szép, bájos volt is Somorjay Dózia, nem tartotta méltónak, hogy Oroszlay gróf neje legyen és éppen, mert nagyon szerette barátját, kész lett volna mindenáron megakadályozni, mint ő hitte: ballépését. No, de még semmi sem bizonyos, fűzte gondolatait tovább.
Ha Dusán császár élne, bizonyosan nem tetszenék neki a dolog. No, mindegy, erről nem tehetünk, ami pedig a Szimót illetné, fiatal kereskedő volt, sok zsizsikes lencsét és bogaras gerslit szállított a tábornak. Sohasem járt túl vidéke határán, de azért egy egész sor nyelvet beszélt. Mikor mi onnan elmenőben voltunk, egy oláh ezredbeli katonaság volt bennünket felváltandó.
No, agyiő szép napvilág! gondolám magamban, s föltekinték a napba; téged is utoljára látlak most. Rám pedig az a hatása van a napnak, ha bele nézek, hogy kénytelen vagyok prüsszenteni. Hefprzrszki! Abban a perczben: „drum-bum!“ egy lövés hangzik s egyikünk halva rogy össze. Az az egyik nem én voltam. Hiába is mondanám, mert nem hinnék el. Ellenfelem volt. Hogy történhetett ez?
Azután visszafordul: No, hát gyujtson rá az ur ebből a dohányból, nincs ám ez megfinyánczolva. Köszönöm, nem gyujtok rá, nem szoktam dohányozni. De már ezt nem türhette az atyafi, hanem haragos ránczokba szedve szemöldökét, visszafelel félvállról: Se nem iszik, se nem dohányzik? Ugyan hogy tudott felnövekedni ilyen barom módra? Német Berczi szemüvege.
Szívesen elkísérnélek, fordítottam most már én is atyafiságos tegeződésre a beszédet de ma még nem igen sétálhatok, mert fáj a lábam. Sántikálok, ha rálépek. Te azonban öt perc alatt odaérsz, mindent megnézel és azután megint visszajösz. No, kis Regina, egy-kettő... szaladj! A leány felugrott. De hátha... azok a disznók... mormogta tétovázva. Rég elvitte azokat az ördög, bátran mehetsz!
Itt jól fogadtatva, elment Zin-Zin ahoz a mandarinhoz, aki a külső hatalmasságokkal való ügyeket vezérli. Az is megkérdezé tőle, hogy mit akar csinálni a tatárokkal. Összehívom őket az országgyűlésre, s ott rájuk parancsolok, hogy jöjjenek fel Pekingbe. No, és ha nem jönnek? Akkor szétkergetem őket, s a kit megfoghatok, hajánál fogva huzom ide egyenes választás szerint.
A Nap Szava
Mások Keresik