Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. szeptember 22.
Már majdnem fölhuzták a függönyt, a mikor mégis ráhatározta magát, hogy kér valamit attól a barátságos embertől, a ki oly szivesen vezetgette erre-arra. Itt van a feleségem is, meg a gyermekek. Könyörgöm, ha valami helyet kaphatnának... Hol vannak? Itt tul a vendéglőben, a hova beszállottunk... Egy rongyos csapszékből kelletett előkeriteni őket.
Talán félreértette hallgatásomat, mert kétségbeesetten kulcsolta át a nyakamat és olyan fuldokló zokogás rázta meg vézna testecskéjét, hogy majdnem megbolondultam... Mégsem bírtam szóra nyitni a számat, hiába kínlódtam, hogy megnyugtassam.
Mondom, nagyon furcsa figura volt szegényke hasonlított azokhoz a betlehemes gyerekekhez, akik faluhelyen alkalmatosabb maskara hiányában apjuk köntösébe bújnak és kócparókat nyomnak a fejükbe, hogy föl ne ismerjék őket. A nedves vörös haj majdnem akként festett a leány fején, mint egy oda nem tartozó idegen láng-paróka.
Hisz oly tapasztalatlan volt, nem ismerte a rosszat, a bűnt, a csalfaságot, és Oroszlaynak oly bizalmat gerjesztő volt külseje, egyénisége, minden szava, mintha maga lett volna az élő igazság... Majdnem egy órát töltöttek e boldog együttlétben, azután Dóziának menni kellett, nehogy Klára gyanakodjék.
Nevetve jöttek; már észrevették a kutyákat. A két állat olyan vad rohanásban rontott ki a piactérre, hogy majdnem feldöntölték azokat, akik mellett tova száguldottak. De pléhgalléros, tekintélyes kutyák voltak; senki se mert kikezdeni velök. A következő percben már ott ugrándoztak a kisasszonykák körül.
Másnap visszatértek hozzá, hogy nem ér ez semmit, válaszsza el őket megint. Jól van, monda Reverend Clock: és kivitte őket az udvarra. Ott megfogott egy tyukot. Annak a két lábát kezébe adta a férjnek, a nyakát az asszonynak, maga pedig fogott egy éles bárdot, s derékon ketté vágta vele a tyukot. No, már most „a halál választott el benneteket“, mehettek a.... majdnem megmondta hová! Tud németül.
Hermance az első pillantásra észrevette, hogy az öreg Ernesztine-nek nagyon rossz kedve van s majdnem félénken kérdé: Kapott valamit enni az a fiatal leány, kit magammal hoztam? Nem, hisz azt mondta méltóságod, hogy senkinek sem szabad tudni a nálamlétéről. Igaz, erről elfeledkeztem. Beszéltél vele?
Okvetetlen szükséges az? kérdé Dózia oly száraz, majdnem elutasító hangon, hogy Hermance nemcsak meglepetve, de igen kellemetlen hatás alatt viszonzá: Azt hiszem, erre a kérdésre alig kell felelnem s te is meggondolatlanul intézted azt hozzám, mert hiszen tudnod kell, hogy csak az alatt a föltétel alatt maradhatunk jó barátnők.
Hogy miért ment Dózia Esztheyékhez, az érthetetlen volt előtte, s majdnem neheztelt rá, hogy vele egyetlen szóval sem tudatta, a mit cselekedni szándékozott Lamberth Klárától való megválása után. Hisz annak első gondolatának kellett volna lenni, oltalomért hozzá fordulni, kiről tudta, hogy életének vérével kész megvédelmezni s minden eshetőség ellen oltalmazni őt.
Elvégeztem, a mit rám bizott, grófné s föltaláltam a keresett fiatal leányt. Föl-ta-lálta? kérdé majdnem ijedten Hermance. Gyorsabban, mint hittük, de ilyféle dolgoknál rendesen a véletlen játszik közbe s nekem is az járt kezemre. Hermance hallgatott. Leirhatatlan félelem dúlt belsejében.
A Nap Szava
Mások Keresik