Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 12.
No, vén szamár! szólt s a hangja most már barátságosan csengett, kellett ez neked? Minek ingerelsz, mikor rosszkedvü vagyok?! Látod, ez már beszéd! felelt Cipriani meghatva. Miért nem mondtad ezt mindjárt? Vidovicsra nem is haragudott tovább, csak a civilek gyalázatos szerencséjét átkozta magában.
Ezek után tehát nem csoda, ha ennyire útálom és ezt az utálatos gyűlölködést is meg lehet nekem bocsátani nem igaz? Nem igaz, hogy meg lehet nekem bocsátani? Meg. Ha így áll a dolog, nagyon meg. Látod, látod!... Látod, hogy nem kell engem kerülni, amiért ily fertelmes indulatot árultam el. Te sem volnál más. Minden becsületes ember hasonló volna hozzám.
Odahozták a házhoz és azt mondták, hogy tartsa el. Látod ez is lehet! Egy szóval se mondtam, hogy nem lehet. Látod, látod... hogy ez is lehet! magyarázta diadalmasan a leány, mintha valami hamiskodáson, vagy tagadáson kapott volna rajta, pedig a gyerek mamája is csak Fratz volt... és nagyon megverték. Ugy-e jól tették, hogy megverték? Bánom is én!
Állok álmok piros pünkösdjén, A fák alatt virágos ösvény. Egy ifjú lányka lépdel erre, A lába: tánc, virág a melle. A szeme: kincses kert nyilása, Boldog lesz, ki szivéig ássa. Az ajka: dal, csók /sohse fösvény/, Paradicsomba visz ez ösvény?... A kacagás hull, hull a lomb... Hugom, hová mégy erre, mondd? Látod, hogy hull az álmok szirma? Hulló sziromra sorsod írva...
Ugy mozog a fejem a nyakamon, mintha dróthoz lenne füzve és ugy bámulok majd a világba, hogy semmit se látok. Akkor aztán ujra a te dolgod következik. Állj meg. Esküdj. Mire? A mit én kérek tőled, azt meg kell tenned. Én nagyon, de nagyon megijedtem a komponistától, nem akarok olyan lenni. Ha egyszer látod, hogy olyan bután bámulok rád, mint a hogy ő meredt reám, lőjj agyon.
És még sem csaltalak meg. Szavaimra mondom, nem. Oh! Az asszony borus, szinte sötét arccal nézi a férfit. Mintha abban az „Oh" ban a felháborodás mellett leküzdhetetlen megvetés is lett volna. Édes! Ne szólíts többet így. Egyáltalán ne tegezz. Ne tegezzen. Azt én nem tudam. És te sem tudod. Azt mink nem tudjuk. Majd megválik. Tapasztalni fogod. Látod?!
Nem kértem mást, csak hogy engedj ott maradnom a közelségedben, csak hogy érezzelek; a szemed beszélt akkor is az ajkad helyett és azt mondta: „szegény". Látod, akkor is így néztél. És én bennem nem az ingerelt dac éledt fel attól, hanem az ijedtség, hogy nem rontottam e el mindent, mindenkorra. Talán éppen az volt a szerencsém, hogy olyannak láttál, amilyennek soha egyetlen más asszony sem.
Pedig már a biblia is azt mondja, hogy a hét egyiptomi csapás közt a beszédes asszony volt a legrettenetesebb. Látod, ez a pandektákban van. Nekem beszélhetsz!
Semmit sem kell megígérnem, Regina fiam, mert magad is látod, hogy sem eddig nem ettelek meg, sem pedig ezután nem foglak megenni. Látom dunnyogta a leány. Ebben nyugodj meg és mosd ki ügyesen a kokeszlit, meg a csajkát, akibül ettél. Remélem, jól laktál? Oh... jól. De most mondani akarok valamit.
Egy katona mindig veszít, ha sokat beszél. És te hirekkel látod el a szinésznőket. Hogy katona vagy?... Ugyan hagyj békét! Nem katonának születtél te, hanem szerkesztőnek. Zentai nem csinál ilyet. Zentai a Berény és Vidéke szerkesztője volt.
A Nap Szava
Mások Keresik