Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 4.
Mintha félt volna ettől az asszonytól, gondolatban önkénytelenül is elhuzódott tőle s türelmetlenül várta, hogy elmenjen már. Az asszony békétlenkedni kezdett. Vagy kérem, jól esnék-e önnek, ha a felesége ezzel az egy sorral imádkoznék önért? Ezeknek a gyerekeknek az apja, az ő ura ettől a sortól várna mindent... Hát nem kevés ez? Nem? De igen, csakugyan... Ugy-e ir még hozzá?
Az öreg pedig csak tovább faggatta. Eligazítottál mindent? El. Nagyon komor vagy. Az. Valami kellemetlenséged volt? Volt... sok. Felpillantott s ez a nézés elárulhatott valamit abból, a mit érzett, mert az öreg asszony egyszerre letette a villát s mintha valami világosodni kezdett volna az agyában, sápadtan, hebegve kérdezte: Rám haragszol?
A haramiáknak előbb a dörgés, s azután egy vastagon sötétlő porfelleg, mely mint az omladék halálsóhaja kelt a romok közül, adta tudtokra ezen örvendetes esetet; és valóban Pintye Gregor mindent rendelni kezdett a rohanásra, véghezvitelére csak a Togyer által meggyújtandó épület lángjait várván; mert bár jól tudta a haramia, mennyivel legyen erősebb elleneinél, még sem merte lomha csoportjait a várra vezetni, ha annak egész őrizetét maga ellen elszánt védelemre késznek tudta volna, mert az alattomos rablásra, és hirtelen meglepetés által már félig lefegyverkezett ellenség meggyőzésére alkalmatos haramiák között kevesen voltak nyilván és gyakorlott férfiak ellen küzdeni merészek, kivált hol a kellemetlen puskaropogás oly alkalmazható vala, mint ezen szokatlan várvívásnál.
Minden, a mi történt, úgy kavargott fejében, mint valami zűrzavaros álom, melyből egyszerre napfény, madárdal, meleg tavaszi szellő ébreszti föl. Homályosan emlékezett arra, hogy midőn félénk kopogás után a szobába lépett, Klára meglepetve, örvendve ugrott föl az asztal mellől s oly őszinte mosolylyal nyújtott neki kezet, hogy egyszerre csodálatos módon megszállta a bátorság és beszélni kezdett.
Nyomott hangulatomban egyelőre csak kevéssé vígasztalt, hogy a katasztrófából egy hatalmas ütés árán megmenekültem és nem kerültem fogságba a többiekkel. E kivételes szerencse nagyságát csak később kezdtem a maga teljes értékében megbecsülni, amikor dolgozni kezdett a fantáziám és elképzeltem, hogy mi sors várt volna reám az ellenség fogságában.
Amikor később megint sajogni kezdett a szíve táján és felágaskodott az önérzete, a hiúsága, a szemérmes polgári tisztességérzete, amikor eszébejutott széles, puha, ruganyos és tiszta ágya, amely után minden csontja sóvárogni kezdett, újra megvigasztalta magát. Baj, baj, nagy szerencsétlenség, de nem történhetett volna rosszabbul is?
Maga sem tudta, mily irányban, de különös gyanura gerjedt, azonban nem tudván azt határozott formába önteni, mondá: Igazad van, megvárom gyámom levelét s ezzel távozott az erkélyről, de szobájában azonnal a levél írásához kezdett, mit még aznap el is küldött Holcsinak.
Most már a mi fáklyásaink is elmentek, amazok is messze voltak még s a feketeségben, a mi körülvett, rettenetesen nyögtek és sóhajtottak az emberek a szalmán. Alattunk pedig kezdett átmelegedni a föld, mintha valami óriás sütőkemencze tetején taposnók az agyagot. S mintha megmozdult volna, éreztük, hogy reszket. A fáklyások jöttek.
Ő volt az, a ki az öreg Bátori superintendens idejébeni I. O. és J.-féle villongás alkalmával, midőn t. i. e két ur három évig villongott az esperességért, az öreg püspök által saját hatalmi szavával esperesnek megtétetett. Mikor ezt az öreg Dömötör megtudta, felment gyalog Pestre, és ott kezdett contradikálni a püspöknek. Nem ilyen szegény ember való esperesnek.
Benézett az irodába, de már a küszöbről visszatért, mert a feje felett megszólalt a jelzőharang, jelenteni, hogy a legközelebbi pálya-udvar már kibocsátotta magából a vonatot. A korlát mögé rekesztett olcsópublikum erre czihelődni kezdett, tolongtak az ajtó felé s mintha az egész tömeg ráfeküdt volna, recsegett előttük a korlát.
A Nap Szava
Mások Keresik