Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 22.
Annak a bamba csavargónak is csak úgy sikerülhetett erőt venni rajta, hogy hirtelen hátracsavarta és összekötötte a kezeit, különben egészen bizonyosan megvakította volna... Kitépte volna körmeivel a szemeit. Tán nem? De! Kitéptem volna a szemeit... ismételte fenyegetve. Ilyen veszedelmes tudsz lenni? Ilyen. Uh!... Akkor ne gyere közel, ha dühös vagy. Rád nem vagyok dühös.
Azért én mégis Atlasz Samu vagyok és ez a kastély az enyém és a zsebem pénzzel van tele, ha inasnak néznek is, tevé hozzá zsebére ütve. A mi sokkal többet ér, mintha az embert úrnak nézik és a zsebe üres, mondá az előkelő öreges úr, a maga zsebére ütve. Különben van szerencsém magamat bemutatni, én Boglár Kálmán vagyok, s ez itt a leányom, ki szíves engedelmével szintén a kastély vendége lesz.
Uhu... huhogtam mély hangon minden jó lélek dícséri az Urat, ki van itthon? Jobb lesz, ha ügyelsz a fejedre, dorgált a leány különben belevered homlokodat a kiálló kövekbe és azzal maradsz. Ügyelek. Előrenyújtott kézzel kitapogattam a járást és sikerült is minden baj nélkül megközelítenem a fekhelyemet. Azonnal leültem, nehogy csakugyan beleteremtsem fejemet valamelyik előreálló sziklakőbe.
Igy: hogy Tóth Máté fia bejutott vitorlásnak a gőzhajóra. Hogy Oláhországban már megint becsapták a kubikosokat a vállalkozók, mert forintban egyezkedtek, de frankban és leiben fizetnek. Az ázsióban való különbségeket ez asztaloknál úgy kiszámítják, hogy a tőzsdén sem különben.
Végre is nem tudott egyebet kiokoskodni, mint hogy néhány lapban apróhirdetést adott ki, a miben felszólította azt az urfikocsist, a ki megütötte, hogy jelentkezzék, különben gyáva kölyöknek tartja. A hirdetések árát a házi asszonya adta kölcsön s ő borogatta éjjel az arczát is jeges ruhával, mig a fiu lázasan s izgatottan elaludt egy-egy negyedórára.
Ilyenkor lázas, mohó vágygyal tüzelt le a pillantása a bankókra és reszketett a keze. Különben egy viczeházmesternél volt hónapos ágya s retket, vagy ha éppen pazar kedvében volt, turót vacsorázott.
A leány abban a pillanatban talpraszökött. Megbolondultál? Hová akarsz menni? támadt rám szinte fenyegetve, s a barlang szája elé ugorva, elállta az utat. Meg kell tudnom, hogy jóbarát van-e most a Standomon, vagy ellenség. Kell! Tehát megyek. Légy szíves, fiacskám, eredj félre az útból, különben... Mit különben? Azt hiszed, félek tőled? Különben félreteszlek... Nem szabad kimenned, hallottad!
Különben még jó, hogy az a bamba megkötözött... dunnyogta maga elé a leány, ha szabadon használhattam volna kezeimet, egészen bizonyos, hogy kétségbeesésemben megfojtottam volna magamat.... És ezt nagyon helyesen tettem volna... És ezt akkor is megtettem volna, ha a segítség későn érkezik. Ez már nem apathikus dunnyogás, hanem heves kiáltás volt.
Ez csak az elején van így, mert a bakancs különben is új. Ha azonban mégis szorítani találna hozzam vissza és szívesen kifejti s megint újra visszavarrja a foltot. Este hét órakor teljes Mars-Adjustirungban, felkészülve álltunk a kaszárnya udvarán. Az ezredes a front elé lovagolt és beszédet intézett a legénységhez.
Éjfél felé mégis csak odajut János, hogy ez olyan országosforma eső, mely talán holnap estig sem áll el, legjobb lesz hát, ha haza megy. Elindul. Sötét van, az eső vágja, a töltésen csúszós az út, jó, hogy a Tisza egy kicsit világit, különben beleesne. A faluban nagy a sár, sok helyen a kerítésekbe kapaszkodva kell elhaladnia, hogy a csizmaszára meg ne merüljön.
A Nap Szava
Mások Keresik