Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 18.
Széchenyi erőteljesebb munkát sürget az egész vonalon. Termeljünk sokkal többet és belső fogyasztásunk is legyen sokkal kiadósabb. A dolgozaton átsugárzó szellemet mutatja a könyv első és záró mondata. »Nem fogok én így kezdi hazám dicsérője lenni, mert arra nem szorult, és mert oly szoros kapcsolatban látom magam vele, mintha rokonomat vagy önszemélyemet dicsérném.
Pihenjenek, míg az örökkévalóság trombitája meg nem szólal... Egy köpenyt, egy blúzt és egy nadrágot visszatartottam. Könnyű nyári holmi volt vékony, de erős szövet. A halottnak többé nincs rá szüksége nekem azonban lesz: köntöst fogok ebből a holmiból csinálni Reginának. Milyent, még nem tudom, de fogok. Mostani szakadozott rongyaiban nem maradhat. Mindene kilátszik.
Hát te vagy azon dicső bajnok, ki Pintye Gregor fenyű ágyúit vezérled? így sokat fedhetsz föl ellenségünk állapotjáról. Szólítá őt Szirmay mindig nevekedő vidámsággal. Már ezt kapitány uram nem parancsolta, sőt inkább keményen megtiltá, tudni ugyan mindent tudok, de elárulni semmit sem fogok.
Az a férj, aki azt hiszi, hogy lelkes asszony aki tudnillik nem báb és nem gép beérheti azzal, hogy őt jó gazdasszonyként kiszolgálja, máris elvesztette a feleségében az igazi élettársat; és vajjon lehet e megalázóbb, szörnyűbb az önérzetes asszonyra, mint annak a sejtése, megerősödő tapasztalata, hogy az ura, amikor hozzá közeledik, nem a lelkét, hanem a testét követeli s ő maga is nem az érzelmét, hanem az ösztönét hozza, kínálja?! Erre a sorsra jutni én nem akarok, nem is fogok.
Mi, mellesleg mondva, igen valószínűtlennek látszik, mondá Eszthey nevetve. Csak nem hiszed, hogy valótlanságot mondok? kérdé Hermance, kinek nagyon kedve szerint jött ez az udvariatlan megjegyzés s tettetett nehezteléssel függeszté szemét férjére. Nem éppen valótlanságot, de leplezni kivánsz valamit, a mi... Nos, jól van! Tehát egyetlen szót sem fogok többé kiejteni, a mi késésemre vonatkozik.
Erre most nem felelhetek, sőt azt hiszem, soha nem is fogok felelni, de hisz az rád nézve mindegy. Nem egészen, viszonzá szomorúan a leányka, mindenki szereti tudni, kiktől származik, s mindegyik tudta is, a ki az intézetben volt, csak én nem, és ez sokszor nemcsak leverőleg, de szégyenítőleg hatott rám. És mégis mostanáig sohasem kérdezted azt tőlem.
Szétugrasztott »muszik« csatangolnak az erdőségben, vigyázzon, nehogy elfogják! Szócsövet formálva tenyeremből, visszakiáltottam: Vigyázni fogok! Búcsúzóul még egyszer meglengettem sipkámat és ezzel végleg elváltam Heiszer bácsitól és az ő derék szanitéceitől. Tíz percnyi mars után már nem láttam őket. A »muszik«-ra való figyelmeztetés mindenesetre jókor jött. Nem is gondoltam efféle eshetőségre.
Mi lett volna belőlem, az erdők szabad fiából, aki serdülő ifjúkorom óta hozzá voltam szokva ahoz az abszolút szabadsághoz, amely a madaraké és a rengeteg vadjaié. Szinte tűrhetetlen szorongás borzongott végig tagjaimon erre a rettenetes gondolatra... Még a lélegzetem is nehezebb lett... Nem, soha! Fogságba nem fogok kerülni, inkább magam loccsantom szét a koponyámat.
Vigyázat járta meg fejemet a gyanakvó aggodalom mázolva... Ha behajlítja körmét és beleereszti mind a tizet a pofámba, bizonyos, hogy aképen fogok festeni, mintha valamely macskával harcoltam volna.
Nem is hagyom, hogy a tied legyen. Bátran hagyhatod. Le akartál it... itatni, Kerl... de nem sikerült. Nem fogok ittasan belefordulni a... a... Hiába kuporogsz ott az ágyadon és lesed, hogy mikor fordulok bele a... a... Elakadt. A mondat többi része oly hangos kacagásba fúlt, hogy visszhangzott bele az egész barlang.
A Nap Szava
Mások Keresik