Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 4.
Tercsike semmitsem tudott az esetről; jókedvü volt és nem látszott rajta, hogy valami hiányossága volna. Nyilván nem búsult azért, hogy Tóni elmaradt. A ház teljes békessége ilyformán zavartalanul meg volt és Kancsal gond nélkül végezte a maga dolgát, ami néha néha fuvarozásból is állott. Jó lovai voltak és ha „forspont" kellett, még a bíró is mindjárt őt rángatta elő.
A dolog ezzel abba maradt, mígnem Jánosnak egyszer csak újra pecsétet visznek ki a homokra, hogy menne a bíró elébe. János bemegy s kérdi, hogy ugyan miben akarják már megint a fejit fájlalni. Miben-e vajjon? Hát megint a hernyók. Miért nem takaríttatja kend le a fákat? kérdezi a bíró. Én-e? kérdi vissza János. Hiszen ha letakarítom is, a szomszéd fájáról csak átmászik a hernyó.
Már pedig nem ér ez a beszéd semmit véli a bíró. Botrányt okozott kend az utcán, azért megbírságolom. Csak nem töszi tán a tekintetös úr? kérdezi János. De teszem én. Máskor ne igyon kend annyit. János félszemmel néz a bíróra. De ugyan kéröm vált most a beszéden mögissza más is a bort, nemcsak épen én. Az ember begyün a városba nagyritkán, hát egy kicsit elszórakozik. Nem olyan nagy vétök az.
Az ellen nem tehet senki. Csakugyan kár, hogy a tévedés történt. Mert ha Gergő kapja azt, amit véletlenül Joó János kapott, Gergő érte nem ment volna panaszra a bíró elé. Ellenben Foltos Joó János elment, bár János egy hétig hordatta rá a doktort s még ami szert írt az orvos, azt is meghozatta volna, ha kellett volna, de nem kellett. Mert a szénamurva főtt leve jobb.
Ily szorgos gonddal készült a vályú s igazán nem lehet panaszkodni, hogy a közdolgokban nincs meg a kellő ellenőrzés, mert a bíró az örökké alvó Szerezsánt is kiküldte egyszer, nézné meg, hogy micsoda bádogokkal borítja Vélity a vályú külső falait. Fontos kérdés ez, mert például fényes bádog ilyen helyre nem való, abban bámulja magát a birka, mint a tükörben szokás és elfelejt inni.
Nem tesz semmit, monda nyugodtan 0...., majd megvárom, mig hazaérkezik, s azzal leült szépen a kanapéra s kikérdezte biróné asszonyom minden testi baját, komendált róla hathatós háziszereket s nagy részvétet tanusitott általánosságban. Igy tartott ez egész déli harangszóig. Biró uram csak nem jött haza. No, már nem jön haza az apjuk ebédre, monda biróné asszonyom.
De nézze már, nem illik így zavarni a más embert. Nem zavarok én sönkit mondja az ember. Tudom én a regulát, állom a haptákot. Ebbe az akszfaltba pedig én is beleadództam, hát állhatok rajta. Aztán kicsoda maga? A kapitány vagyok. Azt maga mongya szól az ember én mög, tuggya, nem hiszöm. A magyar kezd okvetetlenkedni, a bíró is elmegy, mindenki elmegy, csak ő marad ott.
Hasonlított anyjához arczban, de természete, kedvtelései, atyjára vallottak, ki nem is gyanítá, mily helytelenül fogta rendesen pártját kihágásainak, s ez által gyakran féktelenné tette a különben is könnyelmű hajlamokkal biró alig husz éves ifjút.
Mily furcsa ez a kérdés! S úgy lehet, odaki a subát is ellopják. Saját maga életét, de még a rokonságét is átal tekinti, de emlékezetében egyetlen egyet sem talál, aki fölebbezéssel élt volna. Mert mind egyszerű tanyai nép s azoknál nem szokásos a városi cifra élet. János meggyőződéssel mondja: Hát pedig én nem éltem... Dehogy nem mondja a bíró.
Nem sok, de épen elegendő arra, hogy János, midőn szomorúságáról feledkezik, a nagy falitükörbe nézzen és abból a bajuszát igazgassa. Csavarja fölfelé, mert az egyik bajusza épen sehogy sem akar állni. Hej, te... mondja neki halkan de alhatnál. A ruházatot is rendbeszedni igyekszik. Biz arra ráfér, mert János nagy violenciából került ide a bíró elé rendőri segéllyel.
A Nap Szava
Mások Keresik