United States or Afghanistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mit beszélt Holcsi úr, miért kellett oly nevetséges sietséggel eltünnünk az indóházból? kérdé feszülten. Mert Eszthey gróf is az érkezők között volt, s gyámatyám félt, hogy rád ismer és magával akar vinni. Ő nem ismer engem, viszonzá elhalványodva Dózia. Sőt létezésemet sem tudja. Ki mondta ezt neked?
Ez oly szokatlan tett volt egy az ő állásában levő leánytól, hogy Jakab bámulva olvasta a meghivást, s nem tudta, örüljön-e, hogy Dózia közelébe juthat, vagy féljen attól a jelzett párbeszédtől, mit Veronika folytatni akar vele.
Egy tizenhét esztendős kis lány! Lássa, nekem fáj, hogy maga a két vidám kutyát, engem, a katonát s az egész Berényt csak staggione-nak tekinti, staggione-nak, amelyet hat hét mulva tökéletesen el fog felejteni ... Mert nekem ezek a napok nagyon, de nagyon kedvesek! Mit akar? Ez már a negyedik állomásom.
Fölkaptam a kis kamerádot, mint egy pelyhet, körüllendítettem a levegőben, mint ahogy a pólyásbabát hintáztatja karján a dajka, azután nyilván én sem tudtam, hogy mit csinálok, mert bizony olyan katonás csókot nyomtam az ajakára, hogy akár tüzes vas érintésének is beillett volna... De rögtön megbántam.
Szerényen állott meg előtte és alig akart leülni. Az inas behozta a konyakos üveget. Az ezredes szembeült a fiatal emberrel, mosolyogva nézegette az egészséges, piros arczát és türelemmel várta, hogy mit akar. Mikor látta, hogy kényelmetlenül feszeng, s nem tudja elkezdeni a mondanivalóját, segíteni próbált neki. No, mit hozott Kadar barátom a faluból? Lovat? Van eladó lova?
Ő maga is írt; vagy legalább hozzáírt valamit a mama leveléhez. Ida néni mindig hagyott egy sornyi helyet őneki is és el nem engedte, hogy apa is írjon a fiának. A levelekre megjött időnkínt bizony nagyobb időközönkínt a megnyugtató válasz Vladivosztokból, a világ végéről. De hála Istennek, csakhogy jött, ha ritkán is, és ha meg is látszott rajta, hogy a fiú nem írhat szabadon, amit akar.
Atyám! sikoltá könyörgő hangon Klára és irtózva visszahátrált a feléje közeledő José elől. E pillanatban föltárult a torony kis ajtaja és José halálsápadtan döbbent vissza a belépő magas nőalaktól. Cynthia! hebegék rángó, színtelen ajkai. Én vagyok, José! Esküd betelt! Érted jöttem! Nem megfogadtad, hogy a miénk vagy?... Mit akar és ki ez a turbulens persona? kérdezte Bornemissza zordonan.
Egyszerre azonban az a kétségbeesett mentő gondolat jutott eszébe, hátha megvallaná Josénak, hogy nem szereti, nem akar nejévé lenni semmi áron. Amilyen büszkének és jónak látszik, tán ha ezt megvallja neki, lemond kezéről. E mentő gondolathoz a vízbefúlók görcsös erejével ragaszkodott. De hogy menjen oda? Egyedül nem mehet a toronyszobába, mely José lakása vala.
A felelettől féltek, fogalmuk se volt még arról, hogy mi következik, de érezték, hogy valami rossz; s amikor a mérnök egyedül sétálva hazafelé tartott, nem merte megkérdezni senki, hogy mit akar a határban. Azután rájöttek maguktól, amikor mind több-több idegen ur érkezett s hosszú városi kocsikon elhozták a sineket s egy kijelölt vonal mellé falat raktak belőlük.
De hát mit szándékozik grófné Dóziával tenni, hogy alakítaná jövőjét, ha az hajlandó volna kivánatának eleget tenni? kérdé feszülten. Gondoskodnám róla, mint a hogy gondoskodtam eddig, mert szent kötelességemnek tartom el nem hagyni őt, még arra az esetre sem, ha ő szakítani akar velem. Valami vérbeli rokonság köti őt grófnéhoz? kérdé bátortalanul az ifjú.
A Nap Szava
Mások Keresik