Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 21.
Különben mi titkolni való lett volna egy eljegyzésben, a mi nyilvános volt? De az ok, melyért fölbomlott, nem volt nyilvános. Az ok az volt, mondá Klára elpirúlva, hogy ez embert, ki vissza akart élni helyzetemmel és orvul támadta meg becsületemet, megvetettem és fegyverrel űztem ki szobámból.
Hát egymás iránt, hogy viselik magokat? Vettél észre valamit? Hogy vettem volna észre valamit, mikor soha sem látom őket együtt? Soha sem látod együtt? Hát az ebédnél? Gyöngélkedtem és mindig a szobába hozattam az ebédet. És ők nem jöttek ide, hogy neked társaságod legyen és ne und halálra magadat? Nem untam magamat, ablakomból mindig elég mulatságom volt a majorsággal.
A két úr egyszerre kezdett lecihelődni a szánkóról. De nemcsak ők, hanem a társaik is. A Halászék szánkáján, az úr mellett, egy bebugyelkázott fehér galamb csücsült, egy hamisszemű kisleány, aki, mire az édesapja lehurcolkodott, a másik oldalon már úgy leröppent az alacsony ülésről, akár a pipiske az árokpartról az útra.
Mintegy két nap futhattam velök többnyire az erdők homályos útain tágítlanul üldöztetve; végre nem bírhaták fáradt tagjaim a gyermekek terhét, és sikoltozások minden rejtekemben elárult volna, e felett nem lelék a vadonokban semmit gyenge éltöket táplálni, ők velem az éhenhalásnak valának kitéve.
Más nem látta, csak ők ketten, de majd belebolondultak ebbe a látományba. Kisértetnek öltözött minden nyomoruságba fulladt paraszt, férfiak, asszonyok, leányok és összefogózkodva, őrjöngve körültánczolták a házat.
A korcsolyás: S mit mondtál az adóról? Hogy van az? hogy: zaklatják... Ki az a Rubin? István: Könyvkötő. Most ott voltam nála egy ideig. Tisztességes ember máskülönben... Hogy ezt az osztályt is nem járatja kétszer velem s neki már nincs pénze, és efféle, már amint ilyenkor ők beszélni szoktak.
Conjugatiói minták, kezdő diplomaták számára. Én félek, te félsz, ő fél. Mi félünk, ti féltek, ők félnek. Én félek te tőled, te félsz én tőlem, ő fél mind a kettőnktől. Mi félünk magunktól, Ti féltek egymástól, Ők félnek mindenkitől. Én félek, hogy ott hagysz a sárban, Te félsz, hogy ott hagylak a sárban, Ő fél, hogy beleviszszük a sárba.
Vonása megélénkültek s szeme sötét tüzben égett, mialatt mondá: Kényszeríteni kell a gazembert a vallomásra. Mi czélja a leánynyal, miért csalták el az intézetből, s hol tartózkodik az jelenleg? Mindezt nem tudom, s kétségbeejtő helyzetben vagyok. Nemde belátja most, hogy nem ok nélkül fordultam az ön segítségéhez?
Ő mondta azt neked? Ő, miután visszaadtam neki a képet, de hát kinek a gyermeke ő tulajdonképen? Egy özvegyasszonyé, kit Somorjaynénak hívnak, mondá gyorsan Hermance. Atyja katonatiszt volt, de meghalt, s ők nagy szegénységben maradtak. És leánya mégis oly kitünő nevelést kapott. Minden tekintetben úri leány ő, úgy fogalmaira, mint műveltségére nézve.
A csendőrök párosával, komolyan kisérték el a koporsókat, mintha ők is a gyászolókhoz tartoznának. Egy másik csapat egy csomó munkást lánczra fűzve hajtott be a városba, a falu pedig mintha megdermedt volna, nem mert mozogni. A kocsmákba, a söntés mellé csendőrök szállásolták be magukat s fegyvereiket egy-egy üres hordóhoz támasztva, figyeltek.
A Nap Szava
Mások Keresik