United States or Cook Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hanem a szobaur még sokáig állt az udvarban az ajtóhoz támaszkodva és nézte, hogy a holdfényben ragyogó meszelt falak miképen dobnak egymásra nagy, görbe, fekete háromszögeket és sokszögeket, kusza vonallal vágva ablakot, ereszt, kéményt, néma és mozdulatlan harcban.
A rövid déli pihenőt leszámítva, úgyszólván egész nap szakadatlanul mentünk s az egész hosszú idő alatt talán kétszer-háromszor állt meg néhány pillanatra, hogy az egymást keresztező ösvényfélék között tájékozódjék és ismét megtalálja a számunkra legalkalmasabbnak mutatkozó helyes irányt.
Mind a hárman egyenesen Sándor felé siettek, ki a terem tulsó végén állt Klára mellett és arczát vizsgálta. Észrevette, hogy egy pillanatra elhalványult s szemében kellemetlen meglepetés kifejezése látszott; de gyorsan erőt vett magán, s nyugodtan, bár nem szokott mosolyával várta feléje siető vendégeit.
Hát te azt gondolod, hogy mindjárt neki állt a templom falának és kezdett festeni? felelt Atlasz úr, ismét fellobbanva. Azért lettem haragos, mert ez nem is igazi festő, hanem egy vén barázdabillegető.
Az őrjöngő képzelem, mely mindig résen állt, egyszerre megragadta lelkét, s úgy érezte, mintha valami láthatatlan daemon vállára hajolnék s izzó lehelletével fülébe súgná: vigyázz, őt keresi, reá akar találni. Hol? felelt nevetve Klára. Azoknál, a kiket meg akarunk hívni. Máskép akár sértésnek vehetik a meghívást, s joggal megtehetik, hogy el sem jönnek.
Így elmélkedett a kert illatos bokrai között szivarozva, s nézte a fehér felhőket és később a szeliden alászálló napot, mely lángtengerbe önté végső sugaraival a csöndes tájat, s az erdők fáinak sötétzöld koronáit, midőn egyszerre kocsizörejt hallott és megriadva ugrott föl helyéről. Az épület előtt uri fogat állt meg s Eszthey ugrott le arról.
Aemilius sápadtan állt barátja mellett a hajó tatjában. Az aedilis vállára tette a kezét és nyugodtan mondta: A rakomány elveszett, az bizonyos. Állíttasd meg a hajót, harcra menni velük lehetetlen. Mindnyájunkat legyilkolnak. Jobb lesz, ha kiegyezünk. Váltságdíj ellenében megszabadulunk. Aemilius egy pillanatig habozott azután intett a kapitánynak.
Az öreges úr, kit a kocsiból kilépni látott, a terem közepén állt s a földig hajolva üdvözlé Atlasz úrat. Kérhetünk-e bocsánatot, oh! remélhetünk-e bocsánatot, hogy ily korán zavarni merészeltük nagyságodat? kérdé az öreges úr, kétrét görnyedve a nagy alázatosságtól.
Ernesztine boszusan állt a becsukott ajtónál, s halkan mormogta: Ki ez a leány, s mit szándékozik vele tenni a grófné. Csak nem...? A következő szavakat elharapta, azután majdnem fönnhangon mondá: Eh! Mily badar eszme! Hisz gyermekkora óta ismerem őt. Mily ostoba gondolatokat idéz föl az emberben a harag és kielégíthetetlen kiváncsiság. Nem törődöm vele.
Az ágyúk mellett, keresztben az országúton egy tölténykocsi állt. A tábornok a kocsi mögé vonult s elszántan várt, maga sem tudta, mire. A szégyen és a tehetetlen düh égette a torkát. A völgybe lerohanó csapatainak csörtetése egyre gyöngébben hallatszott fel hozzá.
A Nap Szava
Mások Keresik