United States or Dominican Republic ? Vote for the TOP Country of the Week !
A másik kisasszony engedelmesen ugrott föl s mialatt Vidovics bepólyálta a kabátkájába, odafordult a testvéréhez: Lenn várjuk meg a nénit? Ők is készülődnek már; mire leérünk, már a foyerben találjuk őket. Ahogy akarod. Azt jelentette ez, hogy ő még maradt volna? Vidovics álmélkodva vette észre, hogy még akkor is ez a kérdés foglalkoztatta, mikor már az első emeleten jártak.
Végre Mira is megjelent az ablaknál; de nem szólt, csak nagy komolyan hallgatta őket. Ha Vidovics hozzá intézte a szót, csak igennel vagy nemmel válaszolt. A béke-angyal magukra hagyta őket. Haragszik? kérdezte Vidovics. Valamit akarok magának mondani. Nézze barátom, ha az ember házasodni készül, ne udvaroljon másoknak, még szinész-kisasszonyoknak se. Adieu. És szépen betette az ablakot.
Most jutott eszébe először, hogy lehetnek dolgok, amelyeket ők ketten másképpen látnak, amelyekre nézve soha, de soha se érthetik meg egymást ... Olyan szívvel-lélekkel a szinpadé? kérdezte Vidovics. Istenem, hogyne! Hisz neki akarok élni!
A leányok csak nem akartak mutatkozni. Ejnye, a haszontalan! szólt magában Vidovics. Talán nem is volt próbájok? tünődött fönhangon a katona. Hiszen csak észre vettük volna őket?!... Kikerültek bennünket, felelt Vidovics. Vége a barátságnak. Nem értem. Hát én értem? De így van. Fölkelt, előkereste a kalapját s fütyölt a kutyájának. No hát így is jól van, szólt, mintha magában beszélne.
Ejhé, dudajlé, Rózsám, szeretsz-é?! Nem! A „nem"-et az érzékenyebb lelkü vendégek igen sok elkeseredéssel ekhózták. Vidovics Feri elvégezte magában, hogy fölkel; s szándékát a nehézkedés és az egyensúly törvényeinek óvatos szemmeltartásával végre is hajtotta. Valaki rászólt: Friss bácskaiakat.
S odafordulva a másik leány felé, aki csak ebben a pillanatban vette el messzelátóját a szeme elől, így folytatta: Ez az úr azt hiszi, hogy az ő társalgása érdekesebb, mint a Strauss zenéje. Kérlek, győződjél meg róla, igaza van-e. Én még meg akarom nézni ezt a jelenetet. Vidovics fölkelt a helyéről, nagy reverenciával üdvözölte a másik kisasszonyt s megérintette a feléje nyujtott puha kezecskét.
Ha valaha elkövetném azt a helyrehozhatatlan ostobaságot, hogy megházasodjam, bizonyosan egy kis bolondot vennék el ... de az aztán nagyon kedves kis bolond legyen! És harmadszor nem venné el azért sem, mert mint jó Vidovics, szentül megfogadta, hogy sohasem fog megházasodni. Nem, azt nem fogadtam meg. Amint nem fogadtam meg azt sem, hogy nem fogok párbajozni. Azt sohasem tudja az ember előre.
Vidovics Feri abban a hangulatban volt, mikor az ember hirtelen lelki szükségét érzi, hogy pofon vágja a legjobb barátját. Körülnézett, mintha valami elrejtőzött ellenséget keresne. Ahogy azonban végignézett a társaságon s megpillantotta Cipriani bárót, aki éppen a cigányokat fincoltatta, okosabbat gondolt. A hadnagy oly részeg volt, hogy Vidovics Feriben föltámadt a nemesebb mámor önérzete.
Shakspere álmos tolmácsolója eltünt cselédjével az utca sötéljében, Vidovics elszítt egy cigarettát, aztán sarkon fordult s újra fölment a második emeletre. Csakhogy most már nem a színész páholy felé ment, hanem a folyosó másik oldalára. Egy pillanatig habozott. Eh, nevetséges!... Hiszen szinésznők! Kopogtatott s be se várva a feleletet, kinyitotta a páholy ajtaját.
A párbeszéd ritkán tartott hosszabb ideig, mert Cipriani nem ért rá minden éjjel művelődni s Vidovics akkor szerette a barátját, ha hallgatott. De azért Cipriani egész délelőtt nem mozdult el Vidovics mellől; szerette, ha együtt látják őket az ablakukban.
A Nap Szava
Mások Keresik