Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 21.
El voltam rá készülve, sőt majdnem bizonyosra vettem, hogy így történt. Mégis oly nehéz lett a szívem, mintha szomorú előérzeteim megcsaltak volna. Percekig nem jött ajkamra hang... Mire is legyek most már kíváncsi? Arra a kérdésre, hogy mennyi lehetett a foglyok száma, az emberek nem tudtak megbízható felvilágosítást adni.
Bertalan gróf melegen ölelte meg nejét, azután távozott, mialatt az szomorú, fájdalmas kifejezéssel tekintett utána s könnyet törült ki szeméből. A ki egyet szeret, az nem hevülhet másért, sóhajtá, férje szavait ismételve, azután lassú léptekkel ment szobáiba és komornájának csöngetett, ki azonnal megjelent a hivásra.
Ott fenn van törött kardja, széthasgatott, véres mentéje és forgós kalpagja. Kedveltem, mondta neki másnap komolyan, jól megfontolva a dolgot, elhatároztam, hogy magam viszem meg e szomorú hírt leányomnak. Most már nincs okunk távoltartani, sőt szüksége vagyon a szeretetteljes gondozásra és vígasztalásra. Azért haza fogom hozni.
Rosszul, sokan meghaltak... a sötétségben nem lehetett látni... Csak reggel tudtuk meg, hogy a tieitek részint elpusztultak, részint fogságba kerültek, szegények... Óh, az nagy szerencsétlenség, ha valaki fogságba kerül! Szomorú lett a lelkem, amikor láttam őket.
A csendőr gondolkozott, találgatta magában: megmondjam, ne mondjam? de mikor végignézett a fiatal ember szelid, szomoru arczán, mégis elmondta. Látod fiam, szomoru ez, én voltam éppen az, a kivel összejött az öreg. Meg kellett neki halni. A fiu utána mondta: Meg, meg. Kiváncsian mérte tetőtől talpig a csendőrt, tudni akarta, hogy hogy néz ki egy ilyen ember.
Most már ágyban kellett feküdnie, a szoba túlsó sarkában, hová csak elvétve szökött be néha-néha kívülről egy kis napsugár; de ez csak ágya párnáját aranyozta meg, lelkébe nem hatolt be, nem vidította meg komor, szomorú sötétségét.
Szívesen látjuk, mondá látható örömmel Veronika, megelőzve anyja szavait, s nyájas mosolylyal fogadták a várva-várt jövevényt, ki a rendesnél is szebbnek, hódítóbbnak látszott a hölgyek előtt, komoly, majdnem szomorú arczával. Előkelő külseje mellett valami nyugodt báj ömlött el rajta.
Egy kimondhatatlan, hálás és szent elérzékenyülés borult a lelkére, hogy majdnem sírva fakadt. Hol lehet most Nóra? ismételgette mániákus szenvedélyességgel és boldog elragadtatásából lassankint kinzó önvád és magával szemben szomorú szemrehányás fakadt ki. És én ezt az asszonyt már csaknem elfelejtettem.
Hetekig reménylett és tűrt a fukar öreg; de midőn Ilka feljebb említett levelének elküldése óta hosszú idő elfolyt és Magyarországból semmi tudósítás sem érkezék, eluná tovább is várakozni s elhatározottan csak kevés napokat engede még a leánykának, őt azok elfolyta után minden bizonynyal a szomorú vásárra hurczolandó, mely minden emberibb érzet daczára, oly rég divatozik a keleten, s most sem irtaték még egészen el, művelt századunk szégyenére.
Géza, nem, nem, nem tehetek róla. A hölgy eltakarta az arcát. Géza, mondta sok idő múlva haragszol rám? Nem, Alice. Hát miért vagy olyan szomorú. Neked mindegy lehet. Nem? Akkor a szobaúr felállt. Gyerünk, Alice mondta késő van már. Elkisérlek a Lánchidig, ott kapsz kocsit. Mikor a Lógody-utcában voltak, a hölgy megfogta a szobaúr kezét. Ne haragudj rám, Géza mondta.
A Nap Szava
Mások Keresik