Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 5.
Lefesti az országot, mely a hitel áldásai nélkül tengődni kénytelen és hogy megáldassák vele, ahhoz érdemben szűkölködő. Szól a birtokosról, kinek dúsan terem a föld, mégis koldus, mert javait nem válthatja pénzzé. Szól az uraságról, kire ősei milliókig felbecsülhető értékeket hagytak, de becse még sincs, mert a pénzforgalom erei elkerülik és ha segítni akar magán, uzsorásra szorul.
Álmosan szól bele a szobabeli káplár: Akármit csinált, nem rabolt, nem gyilkolt. Ami történt, bizonyosan lány miatt történt. A vizityúkok, Izmail bég s egyebek
Elmúlik a lassú, el a friss, el a lippentős, a toppantós, a mártogatós, a röszketős, a hátravágós ezen tudományok hirtelenében mind elmúlnak. Addig kell tehát alkalmazni a tudományokat, amíg lehet. Mennek hát kifelé a lányok, legények, odakint szól a muzsika és muzsikás tánchellyel szemközt hullatják levelüket temetői bokrok.
Nógrádmegye egyik palócz falujában is megkapja az okmányokat a jegyző, s behivatja azonnal az illető gazdát, kit e nagyszerü kitüntetés ért. Annak épen a szénatakaritást kellett abbahagyni, örült a meghivásnak nagyon. Hát „nagyságos hallja kend“, szól a jegyző. Nagy megtiszteltetés érte Bécsből.
Figyelni kezdtek rá az emberek, s egy hordár a karja alá nyult, hogy el ne essék. A fulladozó ember halkan szólott: kocsit. Csak a kocsiban szedte össze magát valamennyire. Elhatározta, hogy otthon nem szól semmit, hanem majd este, a mikor ujra találkozója van egy ügynökkel a kávéházban, levelet ir annak az embernek. Elmondja a véleményét az ilyen eljárásról.
Már miért? kérdezi a bíró, ama híres Obálics Obrád. Mert esküdtek kellenek oda, nem pedig esküdt mondja Drága Milos. Egy ember nem ember. Hivatalban. Obrád bíró a föltámadt zajt oly kép csendesíti, hogy kopog az asztalon a pipája makjával. Mikor eziránt rendbe jönnek, szól megint lassú szemrehányással: Egy ember, egy ember. De egy embernek két szeme van. Két szem eleget lát azon a vályún.
Mikor meglátja a tábornokot, föltámad benne a katona, odaférkőzik s kemény haptákot állva, mozdulatlan marad. Bár egy kicsit hajladozik, mint jegenye-nyár szél idején. A tiszteknek persze ez kellemetlen, mert aki csak ott elmegy, megnézi a jelenetet. Szerencsére arra jön a rendőrbiró s látva a helyzetet, szól az embernek: Gyöjjön el maga, barátom, innen. Nem mék én! mondja amaz.
Ennek a homlokán széles hasítás volt; fokostól e, bicskától e, ki tudná. De látszott rajta, hogy nem olyanfajta, akinek hiába jár a szája. A csárdás jobbnak látta, ha magába nyeli, amit gondolt. Kérdőn pislogott a menyecskére, hogy az meg mit szól hozzá. Nem szólt az semmit sem. Néma volt, mint az apróhal a megdagadt Hortobágy folyóban, amelynek csillanó siető vize keresztülfutott a nagy pusztán.
Bizonyos, hogy ebben a nehéz, esős időben az egész füstöt a barlang belseje felé szorította volna vissza a légnyomás és a finom tüzecskét el kellett volna oltani. Holott pedig tetszetősnek találtam a gondolatot a magam lábai szempontjából is, amelyek most, hogy Regina panaszkodott szintén fázósaknak találtattak. Lehet, hogy ha nem szól, eszembe se jut, hogy voltaképen nekem is fázik a lábam.
Ha egy szót szól, följelentem magát vén vaddisznó a rendőrségen kiáltotta utána fenyegetőleg. Hogy éppen az én feleségemre éhezik a komisz kőfaragó ordította utána, amikor megtudta, hogy Dömötörnek nincsen ujabb tízezer koronája, sőt semmi egyebe nincs, mint a háza, műterme és az ott fölhalmozott márványtömbjei. A szobrász még néhány szót szeretett volna váltani asszonyával.
A Nap Szava
Mások Keresik