Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 13.
Én már akkor tudakozódni kezdek, hogy teritettek-e már? No, hiszen szépen megörvendeztetnének, ha erre a kérdésemre azt felelnék: „Méltóztassék excellentiádnak megnyugtatni magát, most keresi a szakács a gyufát a konyhában, mihelyt megtalálja, mindjárt tüzet fog rakni, öt órára pontban tálalni fog.
A hogy pedig odalenn azok a hóhérok szapultak, az röhögés, durva, utálatos, állatias, a mit a lótól tanult el a goromba lelkü ember... Aztán hová megyünk most? Anyádhoz. Vár már. Nagy lesz az öröme szegénynek, hogy ilyen szépen meggyógyultál. Igen, igen. Lassan zökögött rá egyik kavicsról a másikra a kocsi s mire leértek a város alá, elállott az eső.
Kényelem, nagy kényelem, hallatlan kényelem mindenben. Hely van bőven és ami fő nem siet senki. Szépen, lassan... pomáli... kényelmesen lépegetheti ezeket a lapos lépcsőket még a legköszvényesebb orosz úri láb is. Az első szoba, melybe a verandáról beléptem, alighanem ebédlő volt.
A temetésről szépen hazamentünk. Az anyósom elkezdett keservesen sírni s azt mondta, hogy sírjak én is, mert az jól esik. Én azonban csak körülnézegettem.
Egyszer, a mikor már nagyon el voltam keseredve, azt hiszem Brüsszelben vagy Lyonban eljutottam én kérem szépen mindenfelé egy korcsmába ténferegtem. Sok szocziálista munkást találtam ott, a kik éppen arról szónokoltak, hogy milyen lesz a jövő társadalma, meg hogy minden ember egyenlő. Ezek az én barátaim, gondoltam, de aztán kicsufoltak és kidobtak. Nekik se kellettem.
Őrmester úr Vargát derült hangulatba hozta ádáz gyűlöletem a bakancsom iránt. Nevetni kezdett. Helyes, kérem! De akkor a lába is szétment volna, kérem. Ez pedig nem lett volna helyes, kérem. Igazat adtam neki és szépen megköszöntem a szívességét.
Szeretett volna oly szépen dalolni, fütyülni, hegedülni, hogy a kövek is meginduljanak és a szobrok táncra perdüljenek örömükben.
Ne bolondozz, kis kamerád ütöttem meg én is a tréfás tónust, hanem hallgass az okos szóra. Maradj itt szépen, míg visszajövök és akkor kapsz tőlem ajándékba egy nyulacskát is... Schon gut, mein lieber, ezt befejeztük. Tehát itt maradsz? Ne vallass. Tudni akarom. Semmi közöd hozzá! Már hogyne volna! Adieu, elmehetsz, ha akarsz... megmondtam!
Egyszer, mikor Nefélsz Pista is ott van több kedélyes czimbora társaságában, az oroszlán épen siestát tartott s a jobb első lábát szépen kinyujtotta messzire a ketrecz vaspálczái között, a tenyerével felfelé forditva. „No Pista, mondák a czimborák, nem félsz-e annak az oroszlánnak a kinyujtott talpát megcsiklandani?“ Dehogy félek! mondá Pista, s a mire felszólitották, megtette.
Még pedig azért számítódik külön, mert csak akkora az egész ember, hogy belefér a nagyságod félcsizmájába. Hanem olyan szépen tud muzsikálni a kölyök, hogy elevenen megenném azt a piszok muszit, aki kárt merne benne tenni! Úgy is ügyelünk erre a csöpp cigányra, mint a szemünk világára.
A Nap Szava
Mások Keresik