Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 20.
Még csak a tüzes tar koponyája látszik, lassan, méltóságosan búvik elő, mig parázsgolyóbis lesz belőle, hogy ha valami arravaló legény megrugná, körül gurulna annak az erdő, mező, hegy, völgy tányérnak a szélén, a mi most már tiszta, világos és csillog, mintha csupa drágakő-harmattal lenne teleszórva.
Mindenki tudja, hogy az ellenség gyakorlótölténnyel lövöldöz, mégis megretten. Az ismeretlentől való félelem ez. Az ezred megáll, a lövések egyre sűrűbbek. Honnan, honnan? Csak mikor egész sortüzeket ad az ellenség, látszik meg kevéske, halvány füst, a hosszú, alacsony erdő szélén, mely lassan húzódik tova, mint őszi reggeleken a köd a nap előtt. Hát csak ez kellett még.
Elfordítottam arcomat, hogy ne lássam, a vörös Regina azonban megfogta az arcomat és kényszerített, hogy ismét közvetlen közelből bámuljak bele félelmes nagyságra megnövekedett szemeibe. Úgy rémlett, mintha mosolygott volna, de ez a mosoly is annyira idegen és kegyetlen volt, mintha rögtön utána egy vad harapást is éreztem volna az arcomban... és a vér sós ízét, mely a seb szélén kifolyt.
Morét alkalmasint azon sors várta, mely társai nyakainak állapotját az erdő szélen jóval szűkebbé tette a természetinél.
Az első mondatokat nem értettem, körülbelül húsz-huszonöt lépésnyire lehettek tőlem, közvetlenül az erdő szélén, rövid vártatva közelebb kerültek éjjeli fekhelyemhez és most már meg tudtam érteni beszélgetésüket.
A szemafórjelző hosszan, egyhangúan csilingelt s a mező felől tücskök muzsikáját hozta felénk a júliusi éjszaka langyos szellője. A vonat dohogva indult a gépház felé. Skubinyák, a jegyszedő dörmögve ment le a töltés szélén. Egyedül maradtunk. Menjünk, nagyon fáradt vagyok, mondta Leontin s belekapaszkodott a karomba. De mikor kiértünk az állomás mögé, meghökkenve álltunk meg.
Ezen a porrá égett tanyán már úgy sem volt mit keresnie. Alig hogy az erdő szélén eltűntek a messzeségben, két huszár érkezett vágtatva az erdő felől. Parancsot hoztak a kapitány úrnak. Mi volt a parancsban, azt nem tudhattuk, a kapitány úr bosszús arcáról azonban valami affélét lehetett leolvasni, hogy túlságosan jó dolog nem lehetett benne. A huszárok csakhamar visszavágtattak, amerről jöttek.
A fejét hátrahajtva, lábait szétvetve ivott, minduntalan odasandítva a liburna felé, amelynek szélén harminc csáklya emelkedett a levegőbe. Abban a pillanatban azonban, amint a fölemelt csáklyák ropogva vágódtak bele a gálya oldalába, hogy a két hajót összekapcsolják: Testa rémülten eresztette el a korsó füleit s a vörösbor végigömlött ruháin, nyakától a talpáig.
A kerteket egyenes gyertyán- és platánsorok szegélyezték, míg a kavicsolt utak szélén madár- és vázaformára nyírt bokrok sorakoztak. A mérföldmutatók rendre maradoztak el a gyaloghintó után, amelynek ritmikus hintázása félálomba ringatta az aedilist.
A Nap Szava
Mások Keresik