United States or Turkmenistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Otthon találtad a grófnékat? kérdé Oroszlaytól, de annak halvány arczára pillantva, elhalt ajkán a mosoly. Mi bajod? kérdé megdöbbenve tőle. Jer velem, ha nem okvetetlen szükséges ma látogatást tenned Esztheynénél; de különben Veronika nincs is otthon. Az ő távolléte inkább téged érdekelhetne, vagy jobban mondva őt a te látogatásod, mert velem, fájdalom, nem sokat törődik.
Führer úr Szalma hiába adott randebút a Mirclijének de meg a szakasz sem issza meg ma azon hatkrajcáros porció theákat, amelyek fizetésére a gazdag Hegedűs Jancsi kötelezte magát a szomszéd cseherliben. Az őrmester, néhány szent nevét különösen elismerő hangon emlegetve, barlangjából a folyosóra siet, valamely előtte lábatlankodót ellök s nagyot kiált: Szakaszkomendánsok, a magazinba!
Valami gonosz nyilallás vágott a mellébe s hirtelen megfogódzott a faragott szék támlájába. Harmadnapos szakállal, elnyűtt csizmában, pipafüstszagú, pecsétes házikabátban, de meg így, itt, annyi esztendő után nem lehet ma ezt a vendéget fogadni.
Tudja mit, küldjön virágot. Ezt senki sem fogja olyan különösnek találni, mintha holnaptól fogva megint nem ismerjük egymást. Úgy veszem észre, hogy ma esti, nem remélt találkozásunk illő föltünést keltett. Azért szépen megvárja ezt a jelenetet, aztán lekisér bennünket a foyerba s ott ünnepiesen elbúcsúzik tőlünk. Addig is, ha már meg kell lennie, hadd mutassam be a testvéremnek.
Úgyis már régen meg kellett volna tennünk a köteles látogatásokat, de biz én nem nagyon törtem magamat a derék pletykázó szomszédok után, sokkal jobb volt nekem itt, egyedül, a te oldalodon. És most miért kívánkozol az emberek közé? kérdé Sándor. Nehéz fejed van ma, öregem, mondá Klára mosolyogva és megkopogtatta újjával Sándor homlokát.
Nemcsak arról nevezetes ez a szivünkhöz közelálló intézmény, hogy ott adják ki és szerkesztik testvérlapjainkat a „Zászlónk‟-at, „Nagyasszonyunk‟-at, „Kis Pajtás‟-t, hogy egyideig lapunk is tulajdonába tartozott s ma is lelki szoros rokonságot tart vele, hanem arról is, hogy otthont nyújt a budapesti kath. hittanárok egyrészének, még pedig családias, testvéri, tiszta, boldog, munkás otthont.
Azt akartam, hogy még jobban tessem neki; hogy még jobban szeressen; hogy erdei kirándulásain is megszokjon és nélkülözhetetlenné váljak neki. Hogy mindig ott lehessek mellette. Ez sikerült is, mert ma olyan vadász vagyok, mint akármelyik férfi.
Ez annyi, mint egy lovas katona! RIZA: Apa, mondd: miről akarsz ma magyarázni? IDA: De ő nemcsak apa és tanitó, hanem férj is, az én rossz, csapodár férjem. IDA: Istenem ... tudom, hogy maga jó ... ne nehezteljen rám ... de édes Katica, én olyan boldogtalan vagyok. És ha az ura velem akarna távozni, hivja vissza! János követi őket Jenőt kézenfogva.
A férfi lassan emelte föl tekintetét a leányra s azután olyan hosszasan nézte, hogy az lesütötte a szemeit. Nagyon kedves volt ez a kis borzas fej, a tiszta homlokkal és az őszinte nézésü, nagy fekete szemekkel. Gergely nem tudta levenni róla a szemeit s egyszerre elfelejtett mindent, amit ma tanult. A helyzet is nagyon különös volt számára.
Az éjjel elmaradtam a transzporttól, amely a Feldspitál felé szállított minket engem és még tizennyolc társamat amott a leégett tanya közelében elaludtam és mire ma reggel fölébredtem, a transzport már messze járt. Lehet, hogy az őrmester úr kerestetett, de nem akadtak rám. Igy kerültem ide. De tovább megyek, nem maradok itt.
A Nap Szava
Mások Keresik