Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 20.
Itt sülyedjek székestül a földbe, felelt az öreg asszonyság erélylyel, ha nem örülnék a te boldogságodnak. De mikor tudom, hogy az a leány nem fog téged boldoggá tenni! Miért nem? Mert nem hozzád való. Miért nem hozzám való? Mit tudom én? nyögött az öreg asszonyság, ismét visszaesve siránkozó, panaszos hangjába. Kérdezd meg atyádat, ő okos ember, jobban meg tudja mondani.
Megvan e már?... el ne ereszszék, a jóságos Istenért!... Senki sem hallgatott rá. Mindenkit sokkal jobban elfoglalt a maga feladata, semhogy a meddő kérdések özönére felelhetett volna. A rőzsegalyak csak úgy röpködtek hátrafelé: a daklik őrülten nyugtalankodtak és néha olyan visítást műveltek, hogy azt lehetett volna gondolni, talán felébredt bennök a vetélytársi gyűlölet és egymást fojtogatják.
És midőn azt kérdé a grófnétól: nem maradhatnék-e itt? s az nemmel válaszolt: nem tett le ama reményről, hogy a következő napokban majd foganatosítja tervét, s fölkeresi az ügyvéd lakását, mely szándékát még jobban megerősíté Hermance tagadó válasza.
Kiről azonban Kardos nem tudott fölvilágosítást adni. Nem is gondolt rá. Sokkal jobban el volt foglalva fölfedezésének diadalával, mint hogy bármi másra gondolt volna.
Bornemissza mosolygott: A szalamandra csak jelképes kifejezés, mely alatt mestereink a tűz fokozott erejét, hol pedig magát az összetétel anyagát értik, mert az is, miként a tűz, izzik és ég, de nem ég el! Olvasd át jobban Basilius és Olaus Magnus iratait. Josénak úgy tetszett, mintha a szalamandra kacaját hallaná a tűzből: Ne hallgass a mesterre! Csak hadd beszéljen!
Más emberfia számára én is azonnal készen lettem volna a szokásos jó tanáccsal: eb ura fakó! verd ki fejedből és eredj odább. Önmagamat azonban hiába lódítottam volna odébb... Az erdő itt már ritkulni kezdett. Messzire elláthattam, de még ennél is jobban esett, hogy az ég hirtelen borulni kezdett és csakhamar megérkezett a szél is. Zivatarra lehetett számítani.
JÁNOS: Hogy vérszemet kapjon az a gaz semmirekellő és legközelebb ujra a lova elé szaladjon? KATICA: Ugyan ... Jenőke nem rossz gyerek. Most is csak örömében ugrált, mert nőt látott lovagolni. JÁNOS: Hát szabad egy uri gyereknek az utcán ugrálni? KATICA: Ezért szegényke már megbünhődött ... Ugy-e nagyon megütöttem? JÁNOS: Jobban is rávághatott volna! KATICA: Tessék?
A mikor megjött, fölültek, az egyik asszony a gyermek fejét, a másik a lábait szorította magához s mind a ketten elkezdtek halkan a fogaik között imádkozni. Már alkonyodott. A gyermek testén néha, mintha a hideg futott volna végig, ugy megreszketett. Az anyja jobban a fejére huzta a lepedőt s a mikor rápillantott, megragadta a másik asszony karját és nyögve beszélt. Nézze, mintha feketednék.
Édes atyám, édes anyám, mondá oly halkan, hogy a közelebb állók sem hallhatták, talán maga Klára sem, ha szerettek, ha boldogságomat akarjátok, nyugodjatok meg választásomban és áldjatok meg engem, áldjátok meg nőmet. És Atlasz úr, utoljára is, jobban szerette fiát, hogysem végsőig vigye az ellenállást, s az ő kedvéért megölelte azt a nőt, kit szíve mélyéből gyűlölt.
A lengyel fiatalember pedig szerette volna, ha az asztalra áll, hogy jobban lássák s fogta a kabátját, hogy el ne szaladjon. A jenerál szitkozódott és sírt, nagy, esetlen testében még mindig gyermek maradt az érzés, a körülállók pedig lábujjhegyre állva néztek át egymás vállán, csakhogy jobban láthassák ezt a nevezetes kis öreget.
A Nap Szava
Mások Keresik