United States or Libya ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az aranyszelence bágyadtan ragyogott a tűz és a gyertyák fényében és midőn a tégelybe akarták a vegyüléket szórni, a szalamandra megint kacagott. A mester sokat tud de nem tud mindent! Pedig ez a könyvekben is benne van. A tudósok vörös felhő alakjában rajzolják!... Hiába fáradtok, ha a robbanó naphtát meg nem szerzitek hallotta José a lángok közül.
Nem bírta tovább a nagy lelki zakatolást, előugrott a hármasfa mögül s a vasvillát ütésre emelte, Éppen akkor, amikor csakugyan odaért a fiú meg a leány; mert ámbár zúgó füllel hallotta, mégis úgy volt igaz, hogy biz azok ketten jöttek s beszélgetttek; a leány kisérte az úrfit egy darabon, mert egy útjuk volt a szérüig.
De csak az orkán vad bőgését hallotta. Éjfélkor azonban, mintha szárnyát szegték volna, egyszerre elhallgatott. E rejtelmes csendességben az athenora falai és a titkok titkát rejtő edény egyszerre olvadt üvegként átlátszóvá változtak és a végtelenségig kiterjeszkedtek.
Ne érts félre; nem arra vagyok kíváncsi, hogy kicsoda... Úgyis tudod. Megmondjam? Úgy tett az asszony, mintha ezt nem hallotta volna. Sietve magyarázta. Nekem tudniillik azért kellett most idejönnöm, hogy elhódítsalak valakitől, akit nem ösmerek. Ez alaposan megtörtént. Meg lehetsz elégedve. Kis ideig csend volt... A férfi szólalt meg újra. Eszerint összeesküdtetek ellenem. Mit mondott neked Edit?
Jósa szomoru meglepetéssel hallotta a hirt; tudakozódott a labanczok mely irányban vonulásukról; értesült, hogy azok Szántó felé, az Aranyos völgyön a hegyek közé vonultak. E hirre fejét csóválta; reménye nem volt a labanczokat a hegyek közt sikerrel megtámadhatni.
Hallotta, midőn atyja rekedten kérdezé, hol van Manó? Épen most ment ki innen, felelt Eveline. Behívjam? Nem, nem, soha se jőjjön többé szemem elé, hallá atyjának heves, reszkető hangját. Nem akarom látni... Ültessetek a karszékbe, oda, az ablak mellé, az öreg asszony karszékébe... Egész életem munkája... fáradságom gyümölcse... vagyonom... nevem, becsületes nevem... oh! oh!
E gondolatok és tünődések alatt lesütött fővel haladva, egyszerre sötét árnyékot látott maga előtt, s fölpillantva, Kardos detektivet pillantá meg. Jó reggelt kivánok, gróf úr, szólítá az meg őt, a törvényszéki tárgyalásról jövök. Hallotta már, hogy Holcsi nővéreit fölmentették bizonyítékok hiányában.
Szemébe visszatért rendes, nyugodt kifejezése, s azzal az elhatározással indúlt vissza a társaság felé, hogy többé föl sem veszi ezt a Lándsa Jenőt és úgy tesz, mintha soha sem hallotta volna nevét, s ezzel legjobban lefőzi azokat, kik józan gondolkozással most már világosan látta, csak azért hozták ide, hogy konkolyt hintsenek közéje és neje közé.
Ekkor csöndes léptek neszét hallotta háta mögött, s gyorsan visszafordulva, lefátyolozott hölgyet látott maga mellett, ki megpillantván őt, halk, meglepődő felkiáltást hallatott, s ő Esztheyné grófnét ismerte föl benne. Ön a városban van? kérdé bámulva. Hisz férjem és fiam vadászni mentek uj birtokára, vagy csak nekem mondták, hogy oda mennek?
Ezt az ordítást mert inkább az volt meg lehet hallani, még a patak lármáján keresztül is. De nem hallotta... Semmi választ sem kaptam. Furcsa... A dolog nyugtalanítani kezdett. Előrehajolva tapogatózni indultam a torok belseje felé, s csakhamar ráakadtam a holmimra. Ott volt minden, amit a leányra bíztam, pokrócom, köpenyegem, borjúm, zsákom... minden ingó-bingóm, úgy, ahogy otthagytam.
A Nap Szava
Mások Keresik